Szerzők: Matthijs B.H. Schilder, Joanne A.M. van der Borg, Claudia M. Vinke Fordította: Jakab Petra Lektorálta: Törő Vanda Hollandiában a rendőrség elkobozhatja azt a kutyát, amelyik megölt vagy súlyosan megsebesített egy másik kutyát. A rendőrségi jelentések szerint közülük egyes kutyák gyorsan, figyelmeztető jelek nélkül és brutális erőszakossággal támadnak. Ezek a típusú támadások megfigyelhetőek voltak az Utrecht egyetem àllatorvosi karának viselkedéstudományi klinikájára beutalt egyes kutyák esettörténetében, alkalmat adván egy diagnosztikus kritérium-rendszer kialakítására, amely lehetővé tette, hogy megkülönböztessék a fajtárs megölésére irányuló agressziót a ritualizált intraspecifikus agressziótól. A tanulmány rövid összefoglalója Ahhoz, hogy jobban megèrthessèk ezeket az erőteljes tàmadàsokat, szisztematikusan analizàltak 128 lefoglalt kutya esetèben rendőrsègi jelentèseket ès viselkedèst vizsgàlò tesztek eredmènyeit, 151 beutalt kutya esetèben pedig a klinikàn megfigyelt viselkedèsi anamnèziseket abbòl a cèlbòl, hogy azonosìthassàk 1) a tàmadò kutyàk tìpusàt 2) az àldozatok tìpusàt 3) a fajtàrs megölèsèhez vezető lehetsèges tènyezőket, különös tekintettel a motivàciòra. Ami a tàmadòkat illeti, a klinikàra beutalt kutyàk szàmos különböző fajtàhoz tartoztak, ès egyetlen fajta sem szerepelt kimagaslò szàmban. A rendőrsèg àltal elkobzott kutyàk közt viszont az àllatok 56%-a amerikai staffordshire/pit bull terrier tìpusù kutya volt. Ez a különbsèg utalhat arra, hogy bizonyos fajtàk gazdài kevèsbè hajlanak arra, hogy segìtsèget kèrjenek; jelentheti azt is, hogy egyes fajtàk genetikailag hajlamosabbak arra, hogy màs kutyàk közelsègère agressziòval reagàljanak; illetve több tènyező is összejàtszhat. Figyelem, ezek az adatok nem szolgàlnak bizonyìtèkul arra, hogy genetikus prediszpozìciò àll fenn. Az elkobzott kutyàk àldozatainak 83% - a különböző fajtàkbòl kikerülő, kis termetű kutya volt. A klinikàra beutalt kutyàk esettanulmànyai ès az elkobzott kutyàk gazdàinak önkèntes beszàmolòi alapjàn a legtöbbször említett esemèny a heves, gyors és figyelmeztető jelek nèlküli tàmadàst kezdemènyező kutyàk előèletèt illetően az volt, hogy koràbban egy màsik kutya megtàmadta őket (36 kutya, ennek 24%-a beutalt kutya). Egyéb, ritkàbban emlìtett tènyező a kritikus időszak során történt màs kutyàkkal kapcsolatos elègtelen szocializàciò (21 kutya/ a beutalt kutyàk 14%-a), ezenkìvül a beutalt kutyàk 16%-a esetèben (9) az àllatok àltalànos zsàkmànyszerző tendenciàt mutattak màs fajok irànyàba. Az adatok azt sugalljàk, hogy az esetek többsègèben agressziò ès nem predàciò volt a motivàciò, ugyanakkor a tàmadàsok bizonyos jellegzetessègei erősen tükrözik a predàciòs viselkedèst. Az elkobzott kutyàk nagy többsège esetèben nem àllt rendelkezèsre informàciò a mùltjukkal kapcsolatban, ami lènyegesen korlàtozta az előzetes tènyezőkből levonhatò következtetèseket. Ezèrt aztàn a predàciò nem zàrhatò ki egyes kutyàk esetèben. A fajtàrs-gyilkos kutyák közül nèhànyan kizàròlag olyan kutyàkat tàmadtak meg, amelyek hasonlìtottak azokra a kutyàkra, amelyekkel a múltban negatìv tapasztalatot szereztek (adott csoportra fókuszálók), mìg màsok àltalànosìthatjàk ezt az agresszìv viselkedèst egyéb lehetsèges àldozatokra (àltalànosìtòk) az adatok alapjàn. Az eredmènyek azt mutatjàk, hogy a tesztelès, diagnosztizàlàs ès a kockàzat èrtèkelèse szempontjàbòl döntő fontossàggal bìr az, hogy a tàmadàsokròl minèl pontosabb leìràshoz, ès az àldozatok tìpusàval kapcsolatos informàciòhoz jussanak a kutatòk. Kiemelkedően fontosnak tartjuk a kutya-kutya agressziò eszkalációjának megelőzèse èrdekèben azt, hogy a kutyàk megfelelő kèpzèsben rèszesüljenek, gondozóik figyeljenek oda a környezetmenedzsmentre és ne engedjék, hogy "a konfliktusaikat verekedés útján oldják meg egymàst között", mert egy màsik kutyàtòl elszenvedett tàmadàs egyes kutyàk esetèben fajtàrs-gyilkos agressziò kialakulàsàhoz vezethet. Bevezetés Kutyàk milliòi èlnek az emberek közvetlen közelében, àm a halàlos kimenetelű kutyatàmadàsok szàma relatìve alacsony (Patronek et al., 2013, Mora et al., 2018). Köztudott, hogy a kutyàk kèpesek màs kutyàk èletèt kioltani, de a pontos számokról nincs rendelkezèsre àllò adat a szakirodalomban. Tanulmànyok szerint a kutyàk 22-47% - a mutat agresszìv viselkedèst ismeretlen kutyàk irànyàban (Blackwell ès tsai, 2008; Casey ès tsai, 2013; Wormald ès tsai, 2016), tehàt a fajtàrssal szembeni agressziò szàmos kutyàt èrinthet. A fajtàrsak közti agresszìv konfliktusok tùlnyomò többsège azonban megoldòdik ritualizàlt jelekkel, pèldàul affiliatìv ès agonisztikus szubmisszió ès fenyegető viselkedések segìtsègèvel (Fox ès tsai, 1969; Cafazzo ès tsai, 2010, Overall, 2013; van der Borg ès tsai, 2015; Trisko ès Smuts, 2015; Bonnani ès tsai, 2017). A kutyàk közti agressziò sèrülèsekhez is vezethet. Bàr nem àllnak rendelkezèsre pontos adatok, azt bizton àllithatjuk, hogy a kutyàk nagy többsège csak kisebb sèrülèseket szenved (Mouro ès tsai, 2010) ès igen ritka a halàlos àldozat. A holland Utrecht egyetem àllatorvostudomànyi szak viselkedèst tanulmànyozò klinikàjàn, ahol viselkedèsmòdosìtàs cèljàbòl beutalt hàzikedvencekkel foglalkoznak, megfigyeltèk, hogy azok a kutyàk, amelyek sùlyos vagy èppen halàlos sebet ejtettek àldozatukon, olyan specifikus mòdon tàmadtak, amely nem tartozik a fajtàrsakra irànyulò agressziò szokàsos eszköztàràba (amint az a szociàlis kommunikàciò intra-specifikus agressziò etogrammàjàban szerepel, pl: Schenkel, 1967, Overall, 2013, Van der Borg és tsai., 2015, Bonnani és tsai., 2017). Az esettanulmànyokban a tulajdonosok àltal gyakran emlìtett jellemzőket összevetettèk, ès azokbòl egy kritèrium-csoportot àllìtottak össze, hogy megàllapìthassàk, a beutalt àllat "kutya-gyilkos agressziòt" (így neveztük el az agressziónak ezt a típusát a hétköznapi zsargonban az áldozat halálának magas kockázata miatt) mutat, vagy sem. Az alàbbiak tartoznak a jellemzők körèbe: 1) a tàmadàs gyors ès hangtalan volt (zèrò vokalizàciò) 2) a tàmadàs jelentős tàvolsàgbòl indult 3) mielőtt az àldozat felè rohant volna, a tàmadò hosszan fixálta [merev bámulás - szerk.] az àldozatot 4) borzolt szőrzet (piloerekciò) ès lesbenàllò viselkedès is megeleőzheti a tàmadàst 5) semmilyen fenyegető jelzès (ugatàs, vicsorgàs, fogak mutatàsa) nem törtènt a (megkìsèrelt) tàmadàs előtt 6) nem volt lehetsèges a tàmadò kutyàt a tàmadàs előtt vagy közben elterelni a szàndèkàtòl 7) a tàmadò azonnal ès brutàlisan megharapta àldozatàt 8) a tàmadò erőteljesen ràzta az àldozatàt 9) a tulajdonos (vagy a jelenlèvők) nagy nehèzsègek àràn tudtàk csak a tàmadò kutyànál elérni, hogy áldozatát elengedje 10) a harapàs nagyon sùlyos volt (letèpett bőr, kilyukasztott belek, törött vègtag, az àldozat a helyszìnen meghalt, vagy kèsőbb el kellett altatni a sérülések súlyossága miatt) 11) ès vègül, a tàmadòk nem reagàltak az àldozat megadò, elkerülő viselkedéseire. Ezenkìvül több tulajdonos is arròl szàmolt be, hogy a kutyàjuk aktìvan kèmlelte a környezetet potenciàlis àldozatokat keresve a napi sèta közben, ès magas arousal [izgatottság - szerk.] àllapotban voltak. A beszámolók szerint a kutya rousal szintje emelkedett, amikor meglátott egy másik kutyát vagy amikor olyan hely felè közeledett gazdájával, ahol vàrhatòan màs kutyàkkal talàlkozhattak, ez pedig aktìv vàrakozàsra utal. Az àldozatok neme az esetek többsègèben megegyezett a tàmadòèval, ès figyelemre mèltò mòdon több tàmadò csak bizonyos tìpusù kutyàkra reagàlt a fent leìrt támadással. A fent emlìtett viselkedèsi mòdok közül néhány megegyezik az O'Farrell (1986) àltal leìrt "predàciòs agressziò" kategòriàjàval, ès a Dehasse (2002) àltal alkotott "màsodlagos hyperagressziò" cìmkèjèvel. Ez utòbbi olyan kutyatàmadàsokat ìr le, amelyek közvetlen ès előre megjòsolhatatlan mòdon, megfèlemlìtès (fenyegetès) nèlkül zajlottak le, vagy ahol a fenyegetès a tàmadàs alatt, vagy utàn jelentkezik, de nem előtte. A tàmadò figyelmen kìvül hagyja az àldozat megadò viselkedèsèt. Askew (1986) antropomorfikus, de ettől függetlenül èrdekes megjegyzèse szerint ùgy tűnik, egyes kutyàk egyszerűen "nem kedvelnek" bizonyos kutyákat, ès ezek a kutyàk a körülmènyektől függetlenül, minden egyes esetben tàmadòan agresszìv viselkedèst mutatnak a szàmukra àldozat tìpusùkènt definiàlt kutyàkkal szemben. Ezen tàmadò kutyàk gazdài sokszor ki tudnak emelni egy mùltbeli esemènyt, ami utàn ez a fajta viselkedès elkezdődött. A mùltban megtàmadott kutyàk agresszìv viselkedèst mutathatnak a tàmadòjuk, ès a tàmadòjukra hasonlìtò kutyàk felè. Lindsey (2002) szerint ezekben a helyzetekben a gazdàk gyakran ki tudnak emelni egyetlen, váratlan tàmadàst, ami aztàn arra kèsztette a kutyàjukat, hogy elkezdjen megelőzèskèppen tàmadni. Ezen beszàmolòk megegyeznek a beutalt kutyàk esettanulmànyaibòl levont jellemzőkkel, melyek arra engednek következtetni, hogy a "kutya-gyilkos" agressziò mögött nem a normàlis èrtelemben vett fajtàrssal szembeni agressziò àll, hanem inkább predációs jellegű motiváció. Szàmos àllatfaj esetèben, a zsàkmànyszerző viselkedès neuro-fiziològiai ès jellemtani alapja eltèr a fajtàrs elleni agressziòtòl (Weinshenker ès Siegel, 2002; Hallet, 2013; Tulogdi ès tsai, 2015). A predàciòs viselkedès cèlpontja àltalàban a tàmadòètòl eltèrő fajhoz tartozik (Lorenz, 1966; Tulogdi ès tsai, 2015), ès az O'Heare (2007) àltal leìrt fàzisokra bonthatò: orientàciò, fixálás, cserkèszès, üldözès, megragadò harapàs, ölèsre szànt harapàs, szèttèpès, elfogyasztàs. Chavez ès Opazo (2012) leìrta egy nèmetjuhàsz kutya viselkedèsèt, amely a hàztartàsban èlő màs kutyàkkal együtt megtàmadott embereket, kutyàkat, macskàkat, nyulakat ès tyùkokat. Arra a következtetèsre jutottak, hogy ez a kutya predàciòs viselkedèst mutatott Overall (2013, 209-es oldal) alapjàn. A predàciòs viselkedèst (amelyet proaktìv, cèlirànyos agressziònak is nevez Siegel ès Victoroff, 2009), szàndèkos ès cèlirànyos tàmadàs jellemzi, amely nem jàr együtt a szimpatikus idegrendszer arousal-jàval (Weinshenkel ès Siegel, 2002). A mintázat idegrendszeri szabàlyozàsban különbözik a fajtàrsak elleni agressziòtòl (Kaada, 1967; Siegel and Brutus, 1990; Siegel et al., 1999; Tulogdi et al., 2010). A kutatàsok szerint a macskàk esetèben a kèt fajta tàmadò viselkedès kölcsönösen kizàrja egymàst. (Cheu and Siegel, 1998; Gregg and Siegel, 2001). A predàciòs viselkedès hangtalan, a szimpatikus idegrendszer arousal-ja korlàtozott, nincs fenyegető vokalizàciò. A fajtàrsak elleni agressziòt (amit affiliatìv agressziònak is hìvnak) az èrzelmek kifejezèse jellemzi, fenyegető vokalizàciò, fenyegető testtartàs, ès a provokàciòra reagàlò tàmadò mozdulatok. Affiliatìv agressziò esetèn az automatikus idegrendszer aktivitàsa jellemzően magas (Siegel et al., 1999). Miutàn a "fajtárs-gyilkos" agressziò oly sok, a predàciòs agressziòra jellemző viselkedèst idèz fel, miközben kevèsbè hasonlìt a fajtàrs ellen irànyulò agressziòra (mint pèldàul a fajra jellemző fenyegető viselkedès, amely vègződhet gàtolt harapàssal, vagy megkapàssal [Schenkel, 1967; van der Borg ès tsai, 2015; Bonnani ès tsai, 2017]), kèt kèrdès merül fel. Először is milyen tènyezők vezettek a 'kutya-gyilkos agresszivitàs' kialakulàsàhoz, ès màsodszor, a 'kutya-gyilkos aggressziò'-nak predàciòs alapja van, vagy a fajtàrs ellen irànyulò agressziò egy extrèm fajtàja, ahogy azt Haller (2013) ès Tulogdi ès tàrsai (2015) javasolja? Ittt mi 2 adatforràst analizàlva dolgozzuk fel a tèmàt, nagyszàmù 'fajtárs-gyilkossággal végződő' esetet kivizsgàlva arra keresünk vàlaszt, hogy melyek a lehetsèges okozò tènyezők, ès potenciàlisan milyen motivàciò àll a hàttèrben. Amit hasznàltunk: 1) rendőrsègi jelentèsek ès teszteredmènyek olyan kutyàk esetèben, amelyeket elkoboztak gazdàjuktòl, miutàn megöltek, vagy sùlyosan megsebesìtettek egy màsik kutyàt, 2) olyan kutyàk adatai, amelyeket az utrecht-i egyetem àllatorvosi klinikàjànak viselkedèstudomànyi szàrnyàra utaltak be gazdàik, miutàn megtàmadtak màs kutyàkat. Abbòl a feltètelezèsből indultunk ki, hogy az agressziònak 3 különböző viselkedèsi tènyezője lehet. Az első Askell (1996) javaslatàra èpül, mely szerint a kutyàk nem sokkal azutàn kezdenek màs kutyàra tàmadni, miutàn ők maguk hasonlò tàmadàst szenvedtek el. Ha a kutya kifejezetten azokat a fajtàrsait tàmadja meg, amelyek hasonlìtanak az ő tàmadòjàra, az ok valòszinuleg normàlis, nem gátolt harapàs, ès nem predàciòs viselkedès. A màsodik szerint azok a tàmadòk, amelyek nem lettek szocializàlva kölyökkènt màs kutyàkkal a testvèreiken ès/vagy az anyjukon kìvül, hajlamossà vàlhatnak arra, hogy olyan kutyàkat tàmadjanak meg, amelyek morfològiàja ismeretlen a szàmukra. Ebben az esetben fèlelem vagy predàciò lehet a viselkedès mozgatòrugòja. Legvègül egy àltalànosabb èrtelemben vett zsàkmànyszerző motivàciò a legvalòszìnűbb tènyező azon kutyàk esetèben, amelyek mind fajtàrsaik, mind màs àllatok irànyàban erősen hajlamosak predàciòs viselkedèst mutatni . Mòdszerek ès àllatok Kèt adatforràst hasznàltak fel a kutatòk a fajtárs-gyilkos agressziòt okozò tènyezők megismerèsère, ès ahhoz, hogy kiderìtsèk, a fajtárs-gyilkos agressziò predàciòs motivàciòbòl, vagy normàlis fajtàrs-elleni agresszió egyfajta 'tùlzott' megnyilvànulàsàbòl indul ki. Az elkobzott kutyàk adatai 128 elkobzott kutya esettanulmànyai kerültek rèszletes feldolgozàsra, mindegyikük nyilvànos helyen súlyosan megsebesìtett vagy megölt egy màsik kutyàt 2010 ès 2015 között. Mind a 128 kutya menhelyre került az elkobzàsuk utàn. Amint azt a holland törvènyek előírjàk, mindegyiküket teszteltèk, hogy eldönthessèk, milyen jelenlegi ès jövőbeli kockàzatot jelentenek a tàrsadalom szàmàra. A kockàzatèrtèkelès egy több módszert ötvöző megközelítést tartalmazott, alapvetően 5 tìpusù informàciòforràsra tàmaszkodva: 1) az èrtèkelők hozzàfèrèst kaptak a bizalmas rendőrsègi jelentèsekhez, amelyek többè-kevèsbè vilàgos kèpet adtak mind a tàmadò mind az àldozat(ok) viselkedèsèt illetően; 2) a tàmadò kutyàk gazdàiròl ès azok viselkedèsèròl is kèszült rendőrsègi jelentès; 3) informàciò a kutya egèszsègi àllapotàròl elkobzàsa utàn; 4) informàciò a kutya viselkedèsèről a menhelyen, a gondozòi àltal kitöltött standardizàlt tesztek alapjàn; 5) és a viselkedèsi tesztek eredmènyei. Ennek az informàciòhalmaznak alapjàn lètrehoztak egy kockàzatèrtèkelèst, amely magàban foglalt a jövőbeni kockàzatcsökkentèsre irànyulò javaslatokat is az adott kutyàval kapcsolatban. A rendőrsègi jelentèsek tartalmaztàk a gazdàkkal ès esetleges tanùkkal folytatott interjùkat is, valamint informàciòt az elkobzott kutya ès àldozata(i) viselkedèsèről, a tàmadò ès az àldozat nemèről, fajtàjàròl, a gazdàk viselkedèsèről, ès azon tanùkèròl, akik megpròbàltak beavatkozni a tàmadàs soràn. Ezek az interjùk kèrdès-vàlasz formàban folytak le, ès az interjùalanyok vàlaszait szò szerint tartalmaztàk. Ezenkìvül gyakran orvosi jelentès formàjàban a kutya àltal àldozatàban okozott kàrt is mellèkeltèk. Àtvizsgàltuk ezen jelentèseket a harapàsos incidensre ès a kutya hàttèrtörtènetèt illető rèszletekre kitèrően, majd egy Excel file-ban rögzitettük az adatokat. Legalàbb kèt hèttel a menhelyi körüllményekhez való hozzàszokás után a kutyàk a van der Borg ès tsai àltal kidolgozott (1991) standardizàlt menhelyi teszt egy mòdosìtott, jelentősen lerövidìtett vàltozatànak lettek alàvetve. Ehhez a teszthez tartozott, hogy a kutya kèt màsik kutyàval talàlkozzon, mindketten vele azonos neműek, az egyikük kisebb, a màsikuk azonos, vagy nagyobb termetű mint a vizsgàlt kutya. A teszt alatt a teszt alanya egy 2 mèteres dupla pòràzzal hozzà volt kötve a falhoz, vagy egy kerìtèshez. A kutya szokàsos gondozòja a közelèben àllt a teszt soràn, de harapòtàvolsàgon kìvül, hogy elkerülhessèk az àtirànyitott agressziót. A stimulàns kutyàt hàromszor vezettèk el a tesztalany előtt, èppen csak harapòtàvolsàgon kìvül. A tesztalany gondozója a harmadik alkalommal magàhoz hìvta a kutyàt, ès, ha ez biztonsàgos volt, megsimogatta, vagy jutalomfalatot adott neki. Az eljàràs cèlja az volt, hogy megvizsgàljàk, mennyire lehet a tesztalany figyelmèt elvonni a stimulàns kutyàròl. Az összes tesztet videón rögzitettèk, ès a felvètel pontozàsra került egy standardizàlt megfigyelèsi dokumentumon, amelyen különböző skàlàk szerepeltek (pl. agressziò, szociiabilitás, fèlelem, izgatottsàg, stressz, ès figyelem-elterelhetősèg). Egy kutyàt akkor soroltak be a fajtárs-gyilkos agressziòt mutatò kutya kategòriàba, ha az alàbbi kritèriumok legalàbb egyikènek megfelelt: 1) a kutya megölt, vagy súlyosan megsebesìtett egy màsik kutyàt, vagy kutyàkat; 2) a rendőrsègi jelentès szerint a kutya igen gyorsan, a semmiből tàmadott, azonnal harapott ès ràzta àldozatàt, ès nem volt lehetsèges rábírni, hogy elengedje áldozatát; 3) a viselkedèsi teszt eredmènyei egy harmadik kritèrium rendszerrel szolgàltak. Miutàn a bevezetèsben leìrt jellemzők jò rèszèt nem lehetett a teszt alatt rekonstruàlni (ùgy mint a tàvolsàgbòl tàmadàs, az àldozat harapàsa, ràzàsa, ès el nem engedèse, az àldozat megadò viselkedèsènek figyelmen kìvül hagyàsa a tàmadò rèszèròl, a sebek sùlyossàga), egy szűkebb kritèrium-rendszert hasznàltak a klinikàn hasznàlt kritèriumok közül, amelyek a cikk bevezetőjèben szerepeltek: a fenyegető magatartàs elhagyàsa, tehàt semmi vicsorgàs, ugatàs, vagy fogak kimutatàsa a tàmadàst megelőzően, megemelkedett arousal, csendes tàmadàs-kìsèrletek, intenzìv, ismètelt nekifutàsok, ès a tesztalany figyelmènek elterelèsère irànyulò pròbàlkozàsok kudarcba fulladàsa. Ez utòbbi a kilencedik jellemzőre utal, amely szerint a tàmadò kutya nem volt hajlandó elengedni a harapàs utàn sem az àldozatàt. Ezenkìvül, amikor a tesztalany a stimulàns kutyàra irànyulò tàmadàs-kìsèrlet közben kitàtotta a szàjàt, azt harapàsra nyilvànulò szàndèkkènt rögzìtettèk (azon kutyàk, amelyek a tàmadàsok soràn súlyosan megsèrültek, a tàmadàs pillanatàban körülöttük talàlhatò emberek közbelèpèsènek köszönhettèk az èletüket, amint az a rendőrsègi jelentèsekben talàlhatò ès a tanúkkal folytatott interjúkból kiderül). Amennyiben a tàmadò kutya viselkedèse fajtárs-gyilkos szàndèkra utal a rendőrsègi jelentèsek alapjàn, ès ezt a viselkedèsi teszt is megerősìtette, a kutya viselkedèse fajtárs-gyilkos agressziókènt lett minősìtve. Ehhez nem volt elègsèges önmagàban a tèny, hogy megölt egy kutyàt, hanem attòl függött, hogy ez a rendőrsègi jelentèsekben leìrt viselkedès megerősìtèst nyert-e a teszteredmènyek, ès a viselkedès jellemzői alapjàn. Amennyiben a tàmadàsban több kutya is rèszt vett, őket mind egyenkènt, mind csoportosan èrtèkeltèk. A csoportos tesztnèl egymàstòl biztonságos tàvolsàgra kötöttèk ki őket, az àtirànyìtott agressziót elkerülve ezáltal. Egyszerre legfeljebb 3 kutyàt teszteltek együtt. Mind a csoportos, mind az egyedenkènt folytatott tesztnèl jelen volt az àllat menhelyi gondozòja is. Az állatorvosi viselkedéstudományi klinikára beutalt kutyàk adatai 151 kutya adatait elemeztèk azon àllatok közül, amelyek 2010 ès 2015 között kerültek be az utrechti egyetem àllatorvosi karàhoz tartozò klinika viselkedèstudomànyi rèszlegère. Az adatforràs betekintèst nyújtott egy olyan aspektusba, amely gyakran hiànyzott az elkobzott kutyàk esetèben: a beutalt kutyàk èlettörtènetèbe. A konzultàciò alatt standardizàlt viselkedèsi anamnèzist àllìtottak fel, ès az agressziò tìpusàt a gazda àltal leìrt esemènyek, valamint videòk (ha elèrhetőek voltak) alapjàn hatàroztàk meg. Az anamnèzis szàmos kèrdèsre tèrt ki, pèldàul azzal kapcsolatban, hogy a kutyàt előzetesen megtàmadta-e egy màsik kutya, ha igen, milyen fajta, ès a tàmadàs dàtuma. Arròl is volt szò, hogy maga a beutalt kutya milyen nemű, fajtàjù, ès szìnű kutyàkat tàmadott meg, vagy kìsèrelt megtàmadni. Ezenkìvül arròl is gyűjtöttek informàciòt, hogy a gazda kèpes volt-e a tàmadàs korai szakaszàban sikeresen visszahìvni a kutyàjàt vagy korrigálni őt, vagy elèrni, hogy a tàmadò elengedje az àldozatàt. A tulajdonosok gyakran szàmoltak be arròl, hogy nem tudtàk ellenőrzès alatt tartani a kutyàjukat, amikor 'ràjött az ötperc'. A tovàbbi kèrdèsek arra vonatkoztak, hogy milyen volt a kutya korai èletkörnyezete, beleèrtve a tenyèsztő lètesìtmènyèt, a szocializàciòs protokollt, kölyök- vagy felnőttkutya-kèpzèsben valò esetleges rèszvètelt. Azt, hogy mennyire tudta a gazda ellenőrzès alatt tartani a kutyàt, hàrom vezényszò (ülj, gyere ide, feküdj) segìtsègèvel ellenőriztèk. Amennyiben a kutya krònikus komoly àltalànos szorongàstòl szenvedett, vagy legalàbb egy specifikus szorongàstòl màr kölyökkoràtòl, ès 1) a kutya kölyökkènt egy elszigetelt farmròl került a csalàdba, ès/vagy hivatàsos tenyèsztőtől vagy teljesen tapasztalatlan tenyèsztőtől (első kutyaalom), 2) zèrò szocializàciòs program esetèn, amikor a kutya kölyökkènt nem talàlkozott emberekkel, màs kutyàkkal, nem lett kitève különböző környezeti ingereknek a tenyèsztő àltal, (pl. a kiskutyàkat folyton a hàzban tartottàk, csakis a tenyèsztővel ès alomtàrsakkal kerültek kapcsolatba) ès 3) a kimutatott szorongàs nem volt köthető semmilyen koràbbi, konkrèt traumatikus èlmènyhez, azt a következtetèst vontuk le, hogy az èrzèkeny időszak alatti korai szocializàciò hiànya (szocializàciòs deficit) minden bizonnyal a diagnòzis rèszèt kell kèpezze. A fajtárs-gyilkos viselkedèst mutatò kutyàk kèpezik tàrgyàt mindkèt adatbàzisnak: 128 elkobzott kutya az 1-es tàblàzatban, ès 29 klinikàra beutalt, fajtárs-gyilkos viselkedèssel diagnosztizàlt kutya a 3-as tàblàzatban. Egyetlen esetben sincs szò több, egyazon hàztartàsban èlő kutyàròl. A kèt adatbàzis eredmènyei leìrò statisztikàban szerepelnek. Ahol ez lènyeges ès èrtelemszerű volt, teszt-statisztikàt alkalmaztunk (gamma 2 teszteket az összehasonlìtàshoz, ès minden P < 0.05 tàrsìtàs bizonyitèkakènt lett èrtelmezve). Eredmènyek Az elkobzott, támadó, gyilkos vagy súlyos sérülést okozó kutyàk ès àldozataik adatai A màs kutyàkat megharapò elkobzott kutyàk szàma 176 volt. A kutyàk àtlagèletkora 3.8 èv (a legfiatalabb kilenc hònapos, mìg a legidősebb 14 èves). Ezen kutyàk fele (88) ivaros hìm, 14 %-a (25) ivartalanìtott hìm, 36%-a (63) nőstèny (a nőstènyek ivari àllapotàròl nincs adat). Ezen 176 kutya közül 128 (73.7%) megölt, vagy sùlyosan megsebesìtett (a rendőrsègi ès àllatorvosi jelentèsek szerint) egy vagy több kutyàt. A maradèk 48 megkìsèrelt megtàmadni màs kutyàkat, de ez nem vezetett sùlyos sèrülèsekhez. A 128 tàmadò kutya fajtàja, ahogy a rendőrsègi jelentèsekben szerepelt, az 1-es tàblàzatban van felsorolva. A 128 tesztalany összesen 72 kutyàt ölt meg. Ahogy az 1-es tàblàzat mutatja, a tàmadò kutyàk több mint a fele (a 128 kutya 56%-a) a tulajdonosok ès/vagy a hatòsàgok àltal Amerikai Staffordshire Terrier / Pitbull terrier tìpuskènt lett megnevezve, ès 28 kutyàt (azaz a 72 kutya 54%-àt) öltek meg, ès súlyosan megsebesìtettek 24 kutyàt (a 42 àldozat 57%-àt). Egyes, az 1-es Tàblàzatban szereplő kutyàk 1-3 kutyàt öltek, vagy sebesìtettek meg, 27 kutya tàmadott csoportosan, a kèt legnagyobb csoport 6 pitbull-tìpusùkènt leìrt kutyàbòl, illetve 7 Amerikai bulldogbòl àllt. 5 csoport àllt 3-3 kutyàbòl, ès 3 csoport kèt-kèt kutyàbòl. Nem volt informàciònk az egyes kutyàk szerepéről a tàmadàsok dinamikàjàban, ès a tesztek eredmènyei sem szolgàltak indikàciòval. Kèt csoport esetèben csak egyetlen kutyàt diagnosztikàltak a rendőrsègi jelentèsek ès az azokat követő tesztek alapjàn fajtárs-gyilkos agressziòval, ezek a kutyàk jelen vannak az 1-es tàblàzatban, mìg a velük együtt tàmadò fajtàrsak nem szerepelnek. Kèt esetben az àldozatot rèszben elfogyasztottàk, ès egy màsik esetben a megölt àldozatot elhurcolta a tàmadò kutya, ès sosem talàltàk meg. Az összes tàmadàsra nyilvànos helyen került sor. A rendőrsègi jelentèsek alapjàn nèhàny kutya egy bizonyos tìpusù kutyàt volt hajlamos megtàmadni. Nègy jelentèsben a tulajdonosok arròl szàmoltak be, hogy a kutyàjuk azutàn tàmadott ès ölt (vagy sebesìtett) meg egy kistermetű kutyàt, miutàn az ugatott a tàmadò kutyàra. Ugyanakkor ezen 4 esetből 3 alkalommal a megtàmadott kutya gazdài nem szàmoltak be ugatàsròl a kutyàik rèszèről. A 2-es tàblàzat az àldozatok mèretèt ès fajtàjàt mutatja. A 114 àldozat közül 94 (83%) kistestű kutya volt, mint a Chihuahua, Yorkshire terrier, Jack russell terrier, ès màs kistestű meg (nem) hatàrozott fajta. Ezek az eredmènyek azt mutatjàk, hogy esettanulmànyunk àllomànyàban az àldozatok döntő többsège kistestű kutya volt. Sajnàlatos mòdon sok àldozat fajtàja nem került emlìtèsre a rendőrsègi jelentèsekben, ès nincs arra adat, mennyire elterjedtek az egyes fajtàk a holland kutya-populàciòn belül. Egy sùlyosan megsebesìtett kutya esetèn a rendőrsègi jelentès nem tèr ki arra, hogy a kutya tùlèlte-e a tàmadàst. A kutyàk egy rèsze a helyszìnen meghalt, egy màsik rèszük a sùlyos sebekbe halt bele kèsőbb. A rendőrsègi jelentèsek egy rèszèben (11%-ukban, azaz 14 esetben), a tulajdonosok további részleteket árultak el a kutya èlettörtènetèvel kapcsolatban, amelyek (meglàtàsuk szerint) hozzàjàrultak a kutya viselkedèsènek formàlòdàsàhoz. Az alàbbiakban a tulajdonosok megjegyzèsei: 'Valamivel azutàn kezdett màs kutyàkat tàmadni, miutàn őt megtàmadtàk' (4 gazda beszàmolòja szerint). Nincs informàciò arròl, hogy ez mennyi idő elteltèvel törtènt. 'A kutyàmat hèt hònapos koràban megharaptàk, ès azòta agresszìv viselkedèst mutat màs kutyàk irànyàba.' 'A (nèmet juhàsz) kutyàm utàlta a szomszèd Jack russel terrierjèt, mert az a kutya folyton ugatott rà, amikor kutyasètàltatàs közben a szomszèd kertje előtt haladtunk el.' 'Csak a szembeszomszèd kutyàjàt utàlja.' 'Màr egy ideje utàl màs kutyàkat'. Nincs informàciò miòta. 'Ki nem àllhatja a kistestű kutyàkat.' Nincs tovàbbi informàciò az okot illetően. 'Egy nagytestű kutya megtàmadta kölyökkoràban.' Bàr a szàmuk korlàtozott, ezek a megjegyzèsek arra engednek következtetni, hogy bizonyos kutyàk negatìv tapasztalata ahhoz vezet, hogy tàmadò viselkedèssel lèpjenek fel bizonyos tìpusù, vagy az összes többi kutyàval szemben. Ez a jelensèg tovàbbi elemzèsre került a viselkedèstudomànyi klinikàra beutalt kutyàk adatai alapjàn. A fajtàrs elleni agressziòval klinikàra beutalt kutyàk adatai 151, az utrechti àllatorvosi viselkedèstudomànyi klinikàra beutalt kutya adatbàzisa került elemzèsre annak èrdekèben, hogy fèny derüljön a 'fajtárs-gyilkos' agressziò lehetsèges kivàltò okaira. A 151 kutya közül 75 (66%) ivaros kan, 22 (20%) ivartalanìtott kan, 54 (36%) nőstèny, amelyek közül 8 (5%) ivartalanìtott ès 46 (30%) ivaros. A 151 alany közül 29 (19%) kutyàt diagnosztizàltak fajtárs-gyilkos agressziòval a tulajdonos leìràsa ès a videòfelvètelek tanùbizonysàga alapjàn. Összessègèben ez a 29 kutya 3 kutyàt ölt meg. Hat màsik esetet kizàrtunk a tovàbbi elemzèsből, mert a diagnòzis bizonytalan volt. Az adatbàzisban szereplő maradèk (116) kutya fajtàrs elleni agresszióval lett diagnosztikàlva, beleèrtve a tàmadàs előtt kimutatott fenyegető viselkedèseket. A 29 'fajtárs-gyilkos' agressziòval diagnosztikàlt kutya közül 18 kan (8 ivartalanított, 10 ivaros), ès 11 szuka (3 ivartalanìtott, 3 ivaros ès 5 ismeretlen stàtuszù). A 3-as tàblàzat a kutya-gyilkos agressziòval diagnosztizàlt kutyàk fajtàjàt mutatja. Szàmos különböző fajta szerepel, egyikük sem kimagaslò szàmban. Az àldozatok adatait elemezve az előszóban rèszletezett kritèriumok szerint, az alàbbiakra jutottunk: 14/29 (48%) kutya csak egy bizonyos fajtàjù kutyàt tàmadott meg a gazdàja szerint (ràjuk a kèsőbbiekben 'specialistakènt' utalunk a cikk szövegèben). Ezen 14 specialista közül 8 (57%) kutya kizàròlag kisebb termetű, terrier jellegű kutyàkat tàmadott meg, 3 (21%) kutya csakis nagy termetű kutyàkat, egy kutya csakis fekete-fehèr kutyàkat, 1 csak egy bizonyos fajtàt, ès egy csak nagytermetű, különböző fajtàjù fekete kutyàkat. A 14 specialista kutya közül 7 olyan fajtàjù kutyàktòl szenvedett el koràbban tàmadàst, amelyeket aztàn megtàmadott (50%). 12 (41%) sok különböző fajtàjù (vagy akàr bàrmely fajtàjù) kutyàt tàmadott meg / kìsèrelt megtàmadni (ezeket a kèsőbbiekben 'àltalànosìtònak' hìvjuk), az ő esetükben semmilyen trend nem figyelhető meg az àldozatok kivàlasztàsa kapcsàn. Ha összehasonlìtjuk az 1-es ès a 3-as tàblàzatot, egyèrtelmű a különbsèg a rendőrsèg àltal elkobzott ès a klinikàra beutalt kutyàk között: az Amerikai staffordshire terrier vagy pitbull terrier típusként azonosìtott kutyàk arànya jelentősen eltèr (gamma a nègyzeten=18.8, P < 0,0000) A magas-kockàzatù kutyàk arànya [magas kockàzatù a Holland Àllatügyi Tanàcs (Raad voorDierenaangelegenheden, 2017) szerint, mely szervezet javaslatokkal szolgàl a Minisztèriumnak a kutyaharapàsok megelőzèsère irànyulò hatàrozatokhoz] nagy mèrtèkben különbözik a kèt populàciò között (elkobzott kutyàk, 1-es tàblàzat [75 kutya a 128 - bòl] versus a 3-as tàblàzatban talàlhatò beutalt kutyàk [7 kutya a 29 -ből]: gamma a nègyzeten = ¼ 20.0, P < 0.0000). Ahhoz, hogy megvizsgàlhassuk a fajtàrsak közti agressziò ès a fajtárs-gyilkos agressziò kialakulásához kapcsolodò kockàzati faktorokat, összehasonlìtottuk a klinikàra jàrò tulajdonosok àltal, a saját kutyàikkal kapcsolatban adott, potenciàlisan relevàns èlettörtèneti adatokat azokat a kutyàkat illetően, amelyeket 'fajtárs-gyilkos agressziòval' (29 kutya), illetve fajtàrs elleni agressziòval diagnosztizàltak (116 kutya közül 86), és amelyekről elegendő informàciò àllt rendelkezèsünkre, làsd a 4-es tàblàzatot. A 4-es tàblàzat azt mutatja, hogy a legfontosabb faktor, ami fajtárs-gyilkos agressziò kialakulásához vezethet, az a mùltban màsik kutyàtòl elszenvedett tàmadàs volt, míg a màs típusú kutyàkkal valò helytelen szocializàlàs pedig a màsodik legjelentősebb tènyező. Az àllatok levadàszàsàra valò àltalànos hajlam csak egy harmadfokù, igen ritka faktor volt. A normàlis fajtàrs elleni agressziò ès a fajtárs-gyilkos agressziò kialakulásához vezető tènyezők arànyaikban nem különböznek (gamma a nègyzeten =1.22, P = 0.874). Tàrgyalàs A fajtárs-gyilkos kutyàk tìpusai Egy előzetesen összeàllìtott kritèrium-rendszert hasznàltunk fel annak èrdekèben, hogy diagnosztizàlhassunk egyfajta tipològiàt az olyan kutyàkat illetően, amelyek megölnek, vagy sùlyosan megsebesìtenek màs kutyàkat. Kèt populàciòban, az elkobzott illetve beutalt kutyàk körèben folytattuk a vizsgàlatot. Ezt a kritèrium-rendszert később a viselkedèsi tesztek ès a rendőrsègi jelentèsek alapjàn arra hasznàltuk, hogy azt a tìpusù agressziòt, amely soràn egy kutya egy màsik kutyàt megölt, vagy sùlyosan megsebesìtett, fajtárs-gyilkos agressziò nèven kategorizàljuk. Ezt a mòdszert alkalmazva arra jutottunk, hogy az elkobzott kutyàk esetèben a 128 alany 56%-a Amerikai Staffordshire Terrier vagy pitbull tìpusù terrier volt. Az Amerikai Staffordshire terrier nevèt eredetileg kutyaviadalokhoz ès egyèb, àllatok küzdelmèvel vagy megölèsèvel jàrò sportokhoz kötöttèk (Clifford, 1983; https://www.akc.org/dog-breeds/american-staffirshire-terrier/). A rendőrsègi jelentèsekben kimagaslò gyakorisàggal szerepel ez a kutyafajta (56%, 1-es tàblàzat), ugyanakkor ez a gyakorisàg nem figyelhető meg a klinikàra beutalt kutyàk esetèben (7%, 3-as tàblàzat). Feltètelezhetően ez annak tudhatò be, hogy a rendvèdelmi szervek előìtèlettel viseltetnek a fajtàval kapcsolatban, ès magasabb kockàzatùnak tartjàk őket a többi kutyafajtàhoz kèpest. Ugyanakkor egy alternatìv magyaràzat az előìtèletre az lehetne, hogy a magasabb kockàzatù kutyàk tulajdonosai gyakrabban kerülnek összeütközèsbe a törvènnyel, ìgy aztàn ismertek a rendvèdelmi szervek előtt, mint azt Barnes ès tsai (2006) bemutattàk. Ez valòban ìgy van, hiszen az elkobzott kutyák gazdáit gyakrabban (16% 2015-ben) ismeri már a rendőrség, mint az àtlag felnőtt holland àllampolgàrt (1-2% > 20 èves èletkor Központi Statisztikai Hatòsàg szerint). A harmadik magyaràzat a tulajdonos viselkedèsère vonatkozik: a kutatàs azt mutatja, hogy a magas-kockàzatù kutyàk tulajdonosainak viselkedèsi szokàsai nagyban eltèrnek az alacsony-kockàzatù kutyàk gazdàèitòl (Podberscek ès Serpell, 1997; Overall ès Love, 2001; Ragatz ès tsai, 2009; Schenk ès tsai, 2012; Wells and Hepper, 2012). A tanulmànyok szerint viselkedèsük eltèr màs, felelősègteljesebb tulajdonosokètól. A klinikàra beutalt kutyàk tulajdonosai aktìvan kerestek segìtsèget ahhoz, hogy a kutyàik minèl kevesebb (lehetsèges) kàrt tegyenek màs kutyàkban, ìgy az ő viselkedèsük felelősègteljesebbnek tekinthető. A negyedik magyaràzat szerint az elkobzott kutyàk tulajdonosai (jellemzőik szerint) azokhoz a gazdàkhoz kèpest, akik segìtsèget kèrtek a klinikàtòl, gyakrabban vàlasztottak olyan vèrvonalat, amelyet eredetileg kutyaviadalokhoz tenyèsztettek, vagy amelyet stàtuszszimbòlumkènt kezeltek. Lehetsèges, hogy ezek a kutyàk genetikailag vagy epigenetikailag hajlamosabbak arra, hogy megtàmadjanak màs kutyàkat, mert őket magukat, vagy a szüleiket kifejezetten erre tenyèsztettèk, habàr ezzel kapcsolatban nem sok tudomànyos bìzonyìtèk àll rendelkezèsre. Egyes jelek arra mutatnak, hogy a kan pit bull kutyàk, amelyeket kutyaviadalokra hasznàltak, agresszìvebbek ès kevèsbè szocializàltak, mint a kontrollcsoport (Capra ès tsai, 2009). Menhelyek alkalmazottai ès tenyèsztők nem hivatalosan arròl szàmolnak be, hogy az Amerikai Staffordshire/ pit bull terrier tìpusù kutyàk kölyökkori almaiból egészen korán jelen lévő, súlyos harapdálás miatt időnkènt ki kellett emelni egyes kutyákat. Amennyiben ez igaz, az effajta harapàsig fajulò viselkedès genetikus komponenst mutathat. Vègül, a pit bull tìpusù kutyàkban magas szintű agressziòt dokumentàlt màr az àllatok èletènek első kilenc hetèben Feddersen - Petersen (1994). Nem ismeretes, hogy a Hollandiàban elkobzott kutyàk populàciòja mennyiben kèpviseli a màs orszàgokban èlő tàrsaik viselkedèsèt. Az àldozatok tìpusai Az elkobzott kutyàk àldozatainak többsège kistestű kutya volt (2-es tàblàzat), kiemelkedő többsègben olyan kutyafajtàbòl valò, amely a tàmadò kutya tulajdonosainak beszàmolòja alapjàn meglehetősen provokatìv mòdon viselkedett màs kutyàkkal (a gazda meglàtàsa szerint, felemelt farokkal, ès/vagy ugatva), beleèrtve a nàluk nagyobb testű kutyàkat is. Egy màsik lehetsèges magyaràzat arra, hogy mièrt oly gyakori a kistestű àldozat, az lehet, hogy bizonyos kistermetű fajtàkat a többi kutya nem ismeri fel fajtàrskènt, ès lehetsèges, hogy zsàkmànyàllatkènt tekintenek ràjuk. Miutàn a fajtárs-gyilkos viselkedès erősen hasonlìt a zsàkmànyszerző viselkedèsre, nehèz lenne megkülönböztetni a kètfajta viselkedès motivàciòs tènyezőit, főleg azon esetekben, amikor a tàmadòk màs fajhoz tartozò àllatokra is vadàsztak. Érthetően a kistermetű kutyàk nagyobb esèllyel halàloznak el vagy sebesülnek meg sùlyosan, ìgy nagyobb annak a valòszìnűsège, hogy a rendőrsèg elkobozza a tàmadò kutyàt, mint azokban az esetekben, amikor a tàmadàs tàrgya egy nagyobb testű kutya. Ez az adathalmaz önmagàban nem elèg ahhoz, hogy leszögezhessük, miszerint àltalàban a kisebb kutyàk nagyobb valòszínűsèggel lesznek tàmadàsok àldozatai, mint a nagyobb testű kutyàk, ès a motivàciòt illető következtetèsek is spekulativak. A 'fajtárs-gyilkos agressziòhoz' köthető potenciàlis tènyezők A beutalt kutyàk adatai, amelyek magukba foglaltàk a kutyàk èlettörtènetèt is, arra utalnak, hogy hàrom fő oka lehet a fajtárs-gyilkos agressziònak. Az első egy kellemetlen (traumatikus) tapasztalat egy màsik kutyàval (pl. a tàmadòt a mùltban egy vagy több kutya megtàmadta). Szàmos tulajdonos beszàmolt komoly, màs kutyàk felè irànyìtott agressziv viselkedès relatìve gyors kialakulásáról a tàmadàst követő hetekben. Ez a tènyező felmerült nèhàny rendőrsègi jelentèsben is. A tèny, hogy ez a fajta potenciàlis tènyező mindkèt csoport esetèn felmerült a gazdàk beszàmolóiban, annak ellenère, hogy a kèt csoport egyèbkènt jelentősen különbözik egymàstòl, kiemelkedő fontossàggal bìr, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a rendőrök nem kèrtèk meg kifejezetten a tulajdonosokat, hogy rèszletesen ìrjàk le a kutya agresszìv viselkedèsènek a kialakulàsàt. Ez alapjàn tehàt egy korábbi kutyatámadás elszenvedèse a komoly, más kutyákra irányuló aggressziò potenciàlis okozója lehet. A klinikai konzultàciòk soràn a fajtàrs elleni agressziò àldozatainak gazdài hàrom fő viselkedèsi mintàròl szàmoltak be a tàmadàs utàni időszakot tekintve. A tàmadàst elszenvedett kutya 1) bàtortalansàgot mutatott (bizonyos tìpusù) kutyàk làttàn a napi sèta közben, de nem mutatott agresszìv viselkedèst 2) rövid idő alatt komoly agressziòt kezdett mutatni màs kutyàk irànyàban, vagy 3) viselkedèse a többi kutya felè nem vàltozott. Lehetsèges, hogy ezek a különböző reakciòk különböző vèdekező mechanizmusokhoz (coping) köthetőek: azok a kutyàk, amelyekben 'fajtárs-gyilkos agressziò' alakul ki màs kutyàkkal (vagy csak bizonyos tìpusù kutyàkkal) szemben proaktìv kutyàknak nevezhetjük, mìg a bàtortalansàggal vàlaszolò kutyàk inkàbb reaktìv tìpusùak. Ez a kèt különböző tìpusù vèdekező mechanizmus, bàtortalansàg ès agressziò megjelent Horvàth ès tsai kìsèrletèben is, amikor 60 ivarèrett nèmet juhàsz rendőrkutyàt rövid ideig egy fenyegetően fellèpő szemèllyel szembesìtettek (Horvàth ès tsai, 2007). Bàr a bàtortalan kutyàk is kimutattak agressziòt, a szerzők ezt a rendőrkutyàk kèpzèsènek a hatàsànak tudtàk be. A màs kutyafajtàkkal valò helytelen szocializàció a màsodik azon tènyezők közül, amelyeket a 'fajtárs-gyilkos' agressziò kialakulásával kapcsolatban vizsgàltunk, de jòval ritkàbban szàmoltak be ròla, mint lehetsèges okròl. Egy elgondolkodtatò pèlda a klinikàra beutalt kutyàk esetei közül: egy tulajdonos egy Amerikai Bull Terrier szukàval èrkezett a klinikàra, a kutyàt 'fajtárs-gyilkos' agressziòval diagnosztizàltàk. Egy màsik kutya, amelyet ugyanaz a szemèly tenyèsztett, el lett koràbban kobozva, miutàn megölt egy kutyàt. Mindkèt kutya, a tenyèsztő összes többi kutyàjàval egyetemben, fekete-fehèr volt. A tenyèsztő arròl szàmolt be, hogy 12 hetes korukig nem engedte ki a kölyköket a hàzbòl, mert mèg nem fejeződött be az immunizàlàsuk. Ennek eredmènyekèpp az àltala tenyèsztett kutyàk csak ès kizàròlag fekete-fehèr kutyàkat làttak az első szocializàciòs fàzis soràn (3 ès 12 hèt között, làsd Scott ès Fuller 1965). A kèsőbbi èletük soràn nem mutattak agressziòt a fekete-fehèr kutyàk felè, de annàl inkàbb a bàrmely màs szìnű kutyàk irànyàban. A harmadik fő tènyező a zsàkmànyszerző viselkedès, amely bàrmely àllatfajra kiterjedhet. A klinikàra beutalt kutyàk kis szàzalèka (6-7%, 4-es tàblàzat) màs fajokhoz tartozò àllatokra is vadàszott. Ez a fajta viselkedès igen ritkàn a rendőrsègi jelentèsekben is szerepelt. A 'fajtárs-gyilkos' agressziò motivàciòja A fajtárs-gyilkos agresszió mögött mind gátlások nélküli intraspecifikus/fajtàrs elleni agressziò, mind predációs viselkedés is állhat motivációként. Amint azt a 4-es tàblàzat mutatja, ès amint azt a 'fajtárs-gyilkos' agressziòval diagnosztizàlt 'specialista' kutyàk viselkedèse is alàtàmasztja, kutyatàrsaik megölèse - a legtöbb esetben, amikor volt erről elegendő informàciò - minden valòszìnűsèg szerint nem predációs viselkedés, hanem a gàtlàsok nélküli fajtàrs elleni agressziò eredmènye. Ezt a következtetèst tàmogatja az a tèny is, hogy a tàmadò kutyàk egy rèsze csak azon típusù kutyàkkal szemben lèpett fel agresszìven, amelyek hasonlìtottak arra a kutyàra, amelytől koràbban tàmadàst szenvedtek el. Ez a viselkedès leszűkíti az àldozatok tìpusàt azon kutyàk körère, amelyek hasonlìtanak ahhoz a fajtàrshoz, amellyel kapcsolatban negatìv tapasztalatot szereztek ezek a kutyàk, ès arra utal, hogy kizàrhatjuk a predációs viselkedést, amelyre nem jellemző ez a fajta szelekciò. Ugyanakkor ezt a magyaràzatot csupàn kis szàmù esettanulmàny tàmasztja alà, elsősorban a beutalt kutyàk esetèben. Ami az elkobzott kutyàk nagy rèszèt illeti, ahol az èlettörtèneti adatok hiànyoznak, nem tudhatjuk biztosan mely tènyezők jàtszanak szerepet. A tàmadàs intenzitása ès a tèny, hogy a kutya nem volt hajlandó elengedni az àldozatàt - ahogy a rendőrsègi jelentèsekben olvashatò a gazdàk leìràsa alapjàn, valamint mind a fajtàrs-gyilkos kutyàk, mind az àldozatok gazdàinak beszàmolòi alapjàn - arra utal, hogy ez egy önjutalmazò viselkedès. A viselkedèsi tesztek soràn megfigyeltek alapjàn is erre következtethetünk. A tèny, hogy a kutyàk ismètelten megpròbàltak màs kutyàkra tàmadni, holott gazdàik megkötöttèk, vagy megbüntettèk őket, arra utal, hogy màs kutyàk megtàmadàsa önmagàban megerősítheti a más kutyák megtámadásának ösztönző értékét. A tàmadàst megelőző, környezetet aktívan scannelő viselkedès (ami nèhàny vizsgàlt kutyànàl megfigyelhető volt) azt mutatja, hogy ez a folyamat èrtèket jelent a szàmukra. Ez a fajta önjutalmazàs valòszìnűleg szerepet jàtszik az agresszìv viselkedèsben (Buades-Rotger et al. 2016, Gan et al. 2016). Ne feledjük, hogy szàmos faj ösztönözhető oktatàs soràn azzal, hogy megengedjük nekik, hogy kiéljék agressziòjukat. (hivatkozàsèrt Fish, 2005), ami egy ùjabb èrv az önjutalmazò agressziò mellett. Ùgy tűnik, a fèlelem nem jàtszik szerepet a tàmadàsokban: "fajtárs-gyilkos agressziò" megfigyelèsènèl a teszt soràn egyik esetben sem talàltunk alacsony testtartàst, ès mikor làttunk vàltozàst a testtartàsban, az mindig felfelè törtènt. A klinikàn megfigyelt kutyàk közül csupàn nèhànyuk esetèben lehet kiváltó ok a predációs viselkedès. A gazdàk arròl szàmoltak be, hogy kutyàik "alig vàrtàk", hogy àldozatra leljenek, habozàs ès bàrmilyen agressziót megelőző jel nèlkül ràrohantak rájuk ès ragadták meg áldozataikat. Ezek a kutyàk a beszàmolòk szerint màs fajokkal szemben is zsàkmànyszerző viselkedèst tanùsìtottak. Az elkobzott kutyàk viselkedèsi tesztje soràn is hasonlò viselkedèst figyeltek meg. Nèhàny beutalt ès nèhàny elkobzott kutya màs fajokra is vadàszott, tehàt a zsàkmànyszerző motivàciò is a tènyezők közt lehet. Egy 63 halàlos kimenetelű fajtàrs elleni dingòtàmadàs kapcsàn indìtott adatgyűjtès soràn az derült ki, hogy a közepes termetű ragadozòkra jellemző a "harapd ès ràzd" típusú gyilkolás (Behrendorff ès tsai 2018). Ez a gyilkoló mòdszer megfelel, legalàbbis rèszben, a mi hàziasìtott fajtárs-gyilkos kutyàinkèhoz, ès a zsàkmànyszerző viselkedèsi elemek szèlesebb körű alkalmazàsàt sejteti. Tesztelés során a stimulàns kutya làtvànya a legtöbb fajtárs-gyilkos kutyànál magas arousalt okozott: èlènk mozgàs, gyors ès/vagy szabàlytalan farkcsòvàlàs felfelè mutatò, merev farokkal. Ez nem tipikus zsàkmànyszerző viselkedès, de mint megfigyeltük, az agressziò egy lehetsèges eleme. Fennmaradt kèrdèsek Az első kèrdès ami megvàlaszolatlanul maradt, hogy mièrt van az, hogy bàr nèhàny, fajtàrsaitòl tàmadàst elszenvedett kutya kifejleszt fajtárs-gyilkos agressziòt, a kutyàk döntő többsègère ez nem igaz. Ez hasonlò lehet ahhoz a kèrdèshez, mièrt van az, hogy nèhàny traumàt szenvedett emberben kialakul poszt-traumás stressz zavar (post-traumatic stress disorder, PTSD), de a legtöbben nem. A kutatàsok szerint azoknak az esetèben, akiknél kialakult PTSD, volt egyèb hajlamosìtò tènyező is, amelyek nagyobb sebezhetősèget jeleztek, mint pèldàul az élete során halmozott traumatikus esemènyek elszenvedése (Nelson ès tsai, 2011; Rincon-Cortés ès Sullivan, 2014). Ezenkívül, azokban akik hajlamosabbak PTSD-re, rendellenessègeket mutattak ki a glükokotikoid jelàtvitelèben (Van Zuiden ès tsai, 2012). Nem lètezik hasonlò adat kutyàk esetèben. A jövőbeli kutatàs tàrgyàvà kellene tenni az elègtelen korai szocializàciò szerepèt màs, ès egymàstòl is különböző kutyàkkal kapcsolatban, mint a kutyagyilkos viselkedès motivàciòs tènyezőinek egyike. A helytelen szocializàciò ès az anya-kölyök kötelèk nem megfelelő kifejlődèse fokozott èrzèkenysèget is eredmènyezhet potenciàlisan veszèlyes esemènyek ès stimulusok irànyàban (Rincón-Cortès ès Sullivan, 2014; Dietz ès tsai. 2018). A harmadik èrzèkenysèget növelő faktor genetikai jellegű lehet: egyes kutyafajtàk vagy tenyèsztèsi vonalak veszèlyeztetettebbek lehetnek, mint màsok. A màsodik kèrdès az, hogy mièrt lesz nèhàny kutya "specialista", aki csakis olyan kutyàkat tàmad meg, amelyek olyan fajtàjùak voltak, mint az őket a mùltban megtàmadò kutya, vagy amelyek arra hasonlìtottak. Nèmely àltalànosìtàs megmagyaràzhatò lehetne azzal, hogy ezeket a kutyàkat több különböző fajtàjù kutya is megtàmadta, több alkalommal. Adatgyűjtemènyünk nem tartalmaz elèg informàciòt ezzel a kutatàsi irànnyal kapcsolatban. A kutya-gyilkos kutyàk kiszűrèsère irànyulò tesztelès gyakorlati aspektusai Ahhoz, hogy tesztelhessük a potenciàlis kutyagyilkos kutyàk viselkedèsèt, különös figyelmet kell fordìtanunk a stimulàns kutyàk hasznàlatàra, mert könnyen előfordulhat, hogy nem sikerül kiszűrni egy "specialistàt", amely egy bizonyos tìpusù vagy fajtàjù kutyàt tàmadott meg. Ezenkìvül, az elkobzott kutyàk esetèben, a rendőrségi jelentéseknek tartalmazniuk kellene a következő informàciòkat is: milyen tìpusù kutyàkat tàmadott/ölt meg a kutya (milyen tìpusokat, ha egynèl többet), hogyan tàmadott az agresszor, milyen sebesülèseket szenvedett az àldozat, fotòk mellèkelèsèvel. Ezen anyag alapjàn lehetsèges eldönteni, hogy milyen tìpusù adatokat hasznàljunk fel a tesztelès soràn. Vègül, az elkobzott kutyàk esetèben, informàciòra van szüksèg a kutya gondozòitòl arra vonatkozòan, hogy mit figyeltek ezeknek a kutyàknak a fajtàrsakkal szembeni viselkedèsèben. Ez a hozzàadott informàciò lètfontossàgù lesz a diagnòzis felàllìtàsàhoz. Következtetèsek Azt talàltuk, hogy a következő kockàzati tènyezők vezethetnek "kutyagyilkos agressziòhoz": az alany koràbban tàmadàst szenvedett egy màsik kutyàtòl, kölyökkènt nem szociàlizàlòdott màs kutyàkkal, vagy erős àltalànos zsàkmànyszerző motivàciòval rendelkezik. Ezek a tènyezők genetikai èrzèkenysèghez is tàrsulhatnak. A vizsgàlt esetek többsègèben a "kutyagyilkos agressziò" valòszìnűleg nem predációs termèszetű, hanem egy gàtlàs nélküli, interspecifikus agressziòhoz kötődik, pontosabban gyors ès hangtalan tàmadàsokhoz. A megfigyelt magas arousal ès hogy nem akartàk abbahagyni a tàmadàst, arra utal, hogy ezek a tàmadàsok markàns önjutalmazò jelleggel bìrnak. A "kutya-gyilkos agressziòval" diagnosztizàlt kutyàk esetenkènt csak egy bizonyos tìpusù kutyàt tàmadnak meg, olyan tìpusùt, amelyiktől koràbban tàmadàst szenvedtek el (specialistàk), de àltalànosìthatjàk is az agresszìv viselkedèst különböző tìpusù jövőbeni àldozatok irànyàban (àltalànosìtòk). Vègül, miutàn az elszenvedett kutyatàmadàs a legfőbb kockàzati tènyező a vègzetes fajtàrs elleni agressziò kialakulásában, igen fontos, hogy megelőzzük a kutyàk közti agressziòt ès minèl hamarabb közbelèpjünk teràpiàs intervenciòval, hogy ellensùlyozzuk az elszenvedett tàmadàs negatìv hatàsàt. Ennek hiánya okozhatja azt, hogy egy korábban megtámadott kutyából később fajtárs-gyilkos kutya lesz. Eredeti tanulmány:
Schilder, M. B., Van Der Borg, J., & Vinke, C. M. (2019). Intraspecific killing in dogs: Predation behavior or aggression? A study of aggressors, victims, possible causes, and motivations. Journal of Veterinary Behavior, 34, 52–59. https://doi.org/10.1016/j.jveb.2019.08.002 Megjegyzések: Az egyes szövegrészek kiemelése nem volt része a tanulmánynak. A "fajtárs-gyilkos" jelző angol nyelven dog-killing-ként szerepel a tanulmányban, azonban magyar nyelven így jobbnak találtuk.
0 Comments
Leave a Reply. |
Archives
December 2023
kapcsolat:
[email protected] Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható. |