Írta: Jim Crosby, fordította: Sólyom Lívia Túl gyakran még a gazdák is félreértik, és felcserélik a félelemmel teli reakciót a veszélyes agresszióval. A fel nem ismert félelem oda vezethet, hogy a kutya elveszti a félelem kezelésének képességét, és túl gyakran eredményez tragikus körülményeket a kutya és a gazdi számára egyaránt. Ezért most a félelemmel, agresszióval szeretnék foglalkozni, illetve ahogy ezeket kezeljük. A legtöbb esetem kutyaharapással kapcsolatos. Előfordul, hogy a személy akár életét is veszti, de gyakran a kutya is meghal, ilyen vagy olyan okból kifolyólag. A túlélőket többnyire megbélyegzik a ,,Veszélyes” jelzővel, és életfogytig tartó szankciókkal, korlátozásokkal néznek szembe. Az esetekben, amelyekkel találkoztam, a tény, hogy a kutya megharap valakit, már alapozott (kivétel, amit a rendszeres olvasóim tudnak: Phineas in Missouri.) Túl gyakran ez az a pont, ahol a nyomozás (ha van), abba marad. Csak ritkán találkozom olyanokkal, akik tudni akarják a ,,miért?”-re a választ. Miért harapott a kutya? Szándékos volt vagy csak véletlen? Milyen körülmények okozták? Mit látott, mit érzett a kutya, ami miatt harapott? Ha egy kutya harap, annak oka van. A kutyák nem harapnak csak úgy, hacsak nem súlyos mentális betegségben szenvednek, ahogy az emberek. Vagy talán még kevesebbszer mint az emberek. Ők általában józanabbak mint mi, és sokkal türelmesebbek. A kutyaharapással és veszélyes kutyákkal való tapasztalatom alapján azt kell mondjam, hogy ilyen vagy olyan formában a félelem az egyik leggyakoribb okozója a harapásoknak. Nevezhetjük ezt a ,,szocializáció hiányának" vagy ,,helyzeti szorongásnak" vagy ami még ezeknél is rosszabb ,,dominanciának", de a lényeg a félelem. Ugyanaz a félelem, amivel nem merünk végig sétálni egy sötét utcán egyedül, vagy amivel félünk a repülőktől vagy a hidaktól, liftektől. Néha olyan, amit akkor éreznek, amikor kiugranak egy tökéletesen jól működő repülőből egy lepedővel a hátukon (ezt sokan élvezik, de én biztos nem: én szeretném az egész utamat a repülőn megtenni a leszállásig). Vagy hasonló ahhoz, amikor valaki attól fél, hogy szitává lövik. Viszont a kutyáknak megvannak a saját korlátozott világnézetük és tapasztalataik, amikre hagyatkozhatnak, és nem rendelkeznek azokkal a magasabb szintű kognitív képességekkel, amit magunknak tulajdonítunk. Ők a tapasztalataik szerint élnek. A kutyák sajnos nem beszélik az emberi nyelvet. Ők egymással beszélnek és amit az ember mond, az nem mindig egyezik azzal, amit a kutya ért. A kommunikáció két dolgot igényel: egyértelmű üzenet továbbadása, zaj nélkül, és ennek az üzenetnek a befogadása. A feladónak és a vevőnek egy nyelven kell kommunikálni ahhoz, hogy az üzenet ugyanúgy jöjjön át. Vannak árnyalatok az üzenet közvetítésében, amit valahogy tovább kell adni. Ez az, ami miatt néha problémába ütközünk az sms-sel; a hanglejtés és a testbeszéd, amik hozzájárulnak az üzenet megértéséhez. Próbáld megváltoztatni a hangsúlyt ezen a példa mondaton: Mit akarsz, mit tegyek? Túl nagy hangsúly egy rossz szón és máris az együttműködésről átmentünk a szarkazmusra vagy a kétkedésre. Ez a kutyákkal még rosszabb. Ők egyértelműen kommunikálnak, viszont legtöbbször testbeszéddel. A kutyák nem tudnak sms-t küldeni (még). Egy kutya, aki fél, nem tudja csak úgy felvenni a telefont és elmondani, hogy mit érez. Nekik testbeszédük van, amivel visszatérnek az elsődleges kommunkációs csatornájukhoz. Ha ők üzenetet közvetítenek, de a másik személy nem kapja meg, vagy éppen nem figyel, akkor a kommunkáció megszakad. Mi mit teszünk, ha elsőre nem sikerül átadni az üzenetünket valakinek? Először talán megpróbálunk máshogy hangsúlyozni, aztán akár meg is emeljük a hangunkat. A kutyák is ezen mennek keresztül. Megpróbálnak más magatartást: morognak, ugatnak, visszavonulnak. És ha ezek nem működnek, megemelik a hangjukat - tehát harapnak.
Egyszerűen egy viselkedési stratégia a kutyáknál, hogy hatással legyenek a környezetükre vagy hogy a biztonságukat biztosítsák. A félelem hatására a kutya a saját biztonságára észlel fenyegetést. Azokban az ügyekben, amikben éppen dolgozom, a félelem a döntő tényező. Gyakran a kutyák nem látják, hogy a telekre nyomós okkal lépnek be idegenek (például rendőri egyenruhát viselők). A rendőr közeledik a kutyához. A kutya felveszi a házőrző szerepét, és megpróbálja figyelmeztetni a betolakodót, hogy inkább hátráljon. Viszont a betolakodónak egy elvégzendő dolga van, amit a kutya nem ért. A rendőr nem hátrál, sőt közeledik, a kutya pedig egyre jobban fél tőle. Hiába küld egyre több jelet, a rendőr nem hátrál. Talán ez az a pont, amikor félti magát és fenyegetésként látja a kutya viselkedését, nem pedig reakcióként a félelemre. Ha a tiszt nem kapott megfelelő eszközöket és képzést a konfliktus helyes kezelésére, akkor a következő pillanatban már repül a golyó. A lövedék általában megöli az állatot, habár előfordul, hogy az ilyen találkozásoknál az ember is megsérül, sőt életét veszti. Néha ez egy másik rendőr, vagy egy gyerek halálához vezet. Ha egyszer már repül az a lövedék, akkor mindenki veszélyben van. Hogyan tegyük biztonságosabbá a családunk, magunk vagy kutyáink életét? Először meg kell tanulni keresni a félelmet, aztán pedig felismerni azt. A félelem a magatartásban és a testtartásban rejtőzik. Ha látod a félelmet a kutyádban, kezeld! Ha olyan helyzet áll elő, hogy észreveszed a kutyádon a félelmet, de nem tudod kontrollálni azt, akkor tanuld meg felismerni és csökkenteni! Tanuld meg, mit tudsz tenni a feszültségoldás érdekében! Adj a kutyának opciókat, ha lehetséges. Adj menekülési utat. Adj neki teret. Mutasd, hogy nem szeretnél harcot és nem jelentesz számára fenyegetést. Használd a szürkeállományod, mint legjobb fegyveredet. Néha a küldetés során fontos az idő, de ne engedd, hogy a sürgősség felcserélődjön a kényelemmel. Emlékezz arra, hogy a félelem nem racionális! Emberként ragaszkodunk ahhoz, hogy kell ok, ami kiváltja ezt a reakciót, és nem személyes érzékenységen kell alapulnia. Rendőrtisztként elkerülhetetlen, hogy ne foglalkozzak olyan emberekkel, akik meggondolaltan dolgokat csinálnak magas helyeken, például megpróbálnak leugrani egy épületről vagy éppen autóbalesetet szenvednek egy magas híd tetején (floridai megfelelője a sziklák és hegyek). A tény, hogy még mindig iszonyodok a magasságtól, nem változtat semmin. El kell végeznem a munkám még akkor is, ha ezt kétszáz láb magasan, egy folyó fölött, egy fémrácson állva kell megtenni.
A félelem cselekvés igazolására irányuló szakszerű használatának racionálisnak és ésszerűnek kell lennie. Az emberi félelem felismerhető, de a kutyáké is, viszont a jelek különböznek, szóval felelősek vagyunk ezek felismeréséért!
A bejegyzés elején lévő kép jól szemlélteti ezt: az ember által küldött, félelemre utaló jeleket azonnal észrevesszük. A kutyáét már nem annyira. Mégis a viselkedésben tisztán meg lehet találni, csak keresni kell. Kezdjük el megvizsgálni, gondolkodni, észlelni a jeleket! Tartsunk mindenkit biztonságban! Azt már elismerjük, hogy minden ember képes félelmet érezni és ennek különböző fajtái vannak egészen a félelmetes helyzetektől való visszahúzódástól, a nyílt zaklatáson át, a felfuvalkodott viselkedésig. A kutyák ugyanezen tünetektől szenvednek. Tanuljunk meg átlátni a ,,sturm und drang”-on, drámán és blöffön! Ne engedjük összetéveszteni a kutya félelmét a gonoszsággal, mert nem az! A bejegyzés elején található fotó az eredeti bejegyzésben használt alapján készült. Az eredeti fotót a The Dog Training Academy számára készítette Simon Wooler.
0 Comments
Leave a Reply. |
Archives
December 2023
kapcsolat:
[email protected] Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható. |