Írta: Shelly Volsche, fordította: Nemes Luca Észrevetted, hogy egyre több cicakocsit látni az utcán? Vagy egyre többen hirdetik autómatricákon, hogy szeretik a kutyaunokáikat? Ez nem képzelődés. Valóban egyre több ember fektet jelentős időt, pénzt és figyelmet a kisállataiba. A jelenség feltűnően hasonlít ahhoz, ahogy a szülők gondoskodnak a gyerekeikről – gyerekek helyett itt azonban állatokról van szó. Vajon tekinthetjük-e valóban szülői viszonyulásnak azt, ahogyan ezek az emberek a háziállataikkal foglalkoznak? Vagy valami más állhat a háttérben? Több gyermektelen ember, több kisállat szülő A kor, amiben élünk, egyedülálló az emberi történelemben. Számos társadalomban, köztük az Egyesült Államokban is, nagy mértékben átalakult az emberek élete, munkája és közösségi tevékenysége. A termékenységi ráták alacsonyak, és az emberek rugalmasabban dönthetnek arról, hogyan szeretnék élni az életüket. Ezek a tényezők azt eredményezik, hogy sokan a tanulást helyezik előtérbe, és fontosabbnak tartják saját identitásukat, mint a családi viszonyokat. Mivel az alapvető igényeink kielégültek, fókuszálhatunk az olyan magasabb szintű pszichológiai szükségleteinkre, mint az eredményesség vagy a céljaink elérése. Ezek a személyek határozottan állították, hogy tudatosan választották a kutyákat és macskákat a gyerekek helyett. A szülő-gyerek viszonyra utaló kifejezéseket – pl. hogy az állat „anyukájának” nevezték magukat – sok esetben csak egyszerűsítésként használták. Hangsúlyozták, hogy mennyire figyelnek a kutyájuk vagy macskájuk fajspecifikus igényeinek kielégítésére. Például lehetőséget adnak az állatnak arra, hogy maga keresse meg az élelmét különböző etetőjátékok segítségével – míg a gyerekeknek általában asztalnál tálalnak. Ezek az emberek jól tudják, hogy kedvenceik tápanyagigénye, társas és tanulási szükségletei eltérnek a gyerekek igényeitől. Szó sincs arról, hogy egyszerű gyerekpótlékként tartanák az állataikat, és kicsi, szőrös emberekként bánnának velük. Más kutatások is hasonló eredményekre jutottak, vagyis megállapították, hogy a gyermektelen állattartók érző, gondolkodó lényként tekintenek kedvenceikre. Az állat viselkedésének és szükségleteinek ismerete vezet ahhoz, hogy kialakuljon felé egyfajta szülői viszonyulás. Más esetekben azt látjuk, hogy bizonytalan személyek ki tudják elégíteni a gondoskodás iránti igényüket az állattartásban, és ezáltal megerősödik az elhatározásuk, hogy nem vállalnak gyereket. A másokról való gondoskodás az emberi természet része A fenti eredményekkel azonban még nem válaszoltuk meg a kérdést: Valóban szülői gondoskodást folytatnak azok az emberek, akik a háziállatokat választották a gyerekek helyett? A válasz megtalálásához tekintsük át a szülői szerep és a gondviselés evolúcióját! Sarah Hrdy, az evolúciós antropológus 2009-ben leírta, hogy az emberek kooperatív módon szaporodnak. Ez azt jelenti, hogy szó szerint a DNS-ünkbe és az őstörténetünkbe van írva, hogy azokról az utódokról is gondoskodunk, akik nem a sajátjaink. Az antropológusok és biológusok pótszülőségnek nevezik a jelenséget. Ez az evolúciós alkalmazkodási mód jobb túlélési esélyeket biztosított azoknak az embereknek, akik közösen gondoskodtak a gyerekeikről. A korai emberek feltehetően kis, vadászó-gyűjtögető közösségekben éltek, ahol bizonyos személyek ételhez és egyéb erőforrásokhoz juthattak gyerekfelügyeletért cserébe. Feltevésem szerint ez az evolúciós háttér magyarázza az állatokról való szülői gondoskodás jelenségét. Ha az emberi faj fejlődése során a pótszülőség meghatározó sajátosság, és a mai környezetünkben a gyerekvállalás egyre nehezebb és sokak számára egyre kevésbé vonzó, akkor teljesen érthető, hogy ezek az emberek az otthonukban élő, más fajok pótszüleivé válnak. Az állatok pótszüleiként a gyerekneveléshez képest kisebb idő-, pénz- és érzelmienergia-befektetéssel elégíthetjük ki a gondoskodás iránti igényünket.
A válaszadók többsége házasságban vagy egy évnél hosszabb ideje tartó élettársi kapcsolatban élt (57%), 25 és 60 év közötti volt (72%), és legalább főiskolai végzettséggel rendelkezett (77%). Emellett főként nők (85%) és heteroszexuális irányultságúak (85%) voltak, ahogyan ez az ember-állat interakciókat vizsgáló kutatásokban jellemző. A szülők és a nem szülők is sok játékkal és tréninggel töltött időről számoltak be. Ez érthető is, hiszen minden gazdinak hozzá kell segítenie a kutyáját vagy macskáját ahhoz, hogy beilleszkedjen az emberek világába. A válaszadók beszámoltak szocializációról, tréningről és környezetgazdagításról, beleértve a játékot is. A nem szülők nagyobb valószínűséggel tartották magukat a kedvenceik elsődleges gondviselőinek. Ez magyarázható azzal, hogy a szülők gyakran azért fogadnak örökbe vagy vásárolnak társállatot, hogy a gyerekeik felelősséget és gondoskodást tanulhassanak. A gyermektelen állattartók viszont közvetlenül az állataikba fektetik az időt, pénzt és érzelmi energiát. A nem szülők válaszaik alapján magasabb mértékű általános kötődést éreznek az állataik felé. Gyakrabban tekintenek állataikra individuumként. És szintén gyakrabban használnak családi viszonyokra utaló kifejezéseket – pl. „szülő”, „gyerek”, „gondviselő” – az állataikkal kapcsolatban. Ez a különbség, valamint a fajspecifikus igények kielégítése, azt támasztja alá, hogy ezek az emberek valóban szülőként viszonyulnak az állataikhoz. Bár a gondoskodás részletei egészen mások – kutyasuli iskolai szakkörök helyett és szimatolós séták kifestőkönyvek helyett –, mindkét jelenség ugyanazt az evolúciós funkciót tölti be. Akár gyerek, akár háziállat, az emberek ugyanazt az evolúciós szükségletet elégítik ki általa – hogy gondozzanak, tanítsanak és szeressenek egy másik érző lényt. A kollegáim és én továbbra is gyűjtjük az adatokat a világ minden részéről, hogy jobban megértsük, hogy élnek együtt emberek és állatok. Ez a kutatás rávilágít, hogy az emberek evolúciósan arra fejlődtek, hogy gondoskodjanak másokról, nem feltétlen arra, hogy szülők legyenek. És éppen ezért a szülői gondoskodásunk iránya és módja sokkal rugalmasabb lehet, mint azt eddig gondoltuk. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt tudjátok elolvasni.
0 Comments
Leave a Reply. |
Archives
December 2023
kapcsolat:
[email protected] Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható. |