Írta: Deborah Palman, fordította: Jakab Petra, lektorálta: Törő Vanda Don Sterling megkért, hogy írjak a rendőrkutya képzés során alkalmazott averzív technikák használatáről. Azóta érdeklődik a módszereim iránt, amióta látta az első kutyàm (akitt averzív technikákkal képeztem) behívását. A behívást részben korrekcióval, részben anélkül tanítottam neki, egy ún. másodlagos motivátort használva. Azóta az oktatási módszereim 180 fokos fordulatot vettek, és ma főként erőszakmentes módszereket használok. Mit jelent az erőszakmentes tréning? Azt jelenti, hogy nem használunk erőszakot a kutyával szemben. Nincs korrekció és a kutya kézzel, pórázzal vagy egyéb fizikai módon történő manipulációja. Ez azt jelenti, hogy bemutatunk a kutyának egy jutalomfalatot vagy más motivátort, és olyan viselkedést tanítunk a kutyának, amivel megkapja azt a jutalomfalatot. Tisztában vagyok azzal, hogy általánosságban véve, én egy pusztába kiáltó hang vagyok a rendőrkutya-képzésben, amelynél averzív módszerekkel tanították a kutyákat engedelmességre. Jól ismerem az averzív technikákat, mivel karrierem első 15 évében én is ezeket használtam két rendőrkutya és számos más kutya képzésére. Régóta vagyok a szakmában, így minden létező képzési formát és eszközt (kivéve az 'elektromos kart' - túl drága) megvásároltam, vagy legalábbis kipróbáltam. Így aztán meglehetősen járatos vagyok a különböző képzési technikákban. Azért döntöttem az erőszakmentes módszerek mellett, mert jobb eredményeket kínál nekem és azoknak a csapatoknak, akikkel együtt dolgozok. Előnyök és hátrányok Mik az előnyei az erőszakmentes képzésnek az averzív tréninggel szemben? Először is, az erőszakmentes képzés kevesebb stresszt okoz a kutyának, kevesebb stresszt a felvezetőnek és megerősíti, nem pedig rontja a kapcsolatot kettejük között. A kevesebb stressz egyben gyorsabb eredményekhez vezet, és a kutyák is egészségesebbek maradnak, mert nem okoz betegséget vagy sebesülést. Másodszor, mivel nem jár esköz és fizikai erő használatával (mint a korrekciók), a sérülések. amelyek akkor keletkeznek, ha - a kutya belegabalyodik a pórázba, - túlságosan gyakran van kitéve korrekciónak, - nekifutásból beleáll a pórázba, - eltéveszti az ugrást, leesik az akadályokról a stressztől túlmerevedett izmok miatt, - valamint a korrekció okozta krónikus nyakfájdalom, mind mind elkerülhetőek. Az erőszakmentes képzés segít csökkenteni a felvezetőt ért esetleges sérülésektől, mivel nincs korrekciók miatt keletkező agresszió a kutyában. Harmadszor, az erőszakmentes képzés olyan kutyát produkál, aki meg akar dolgozni a jutalomért, és nem olyat, akinek azért muszáj dolgoznia, hogy ezáltal elkerülje a korrekciót. Ez a kutyát arra sarkallja, hogy pozitívan és együttműködésre készen tekintsen a közös munkára. A felvezető, aki ezt a fajta képzést választja, szintén azt tanulja meg, hogy pozitív és együttműködő, nem pedig domináló magatartást mutasson. Amikor az averzív technikákat alkalmazó felvezető feszült vagy mérges lesz, a kutya is feszült lesz, hiszen korrekcióra számít. Ez arra ösztönzi a kutyát, hogy elkerülő viselkedést mutasson a felvezető és a szituáció irányában. Amikor egy erőszakmentes módszerekkel képzett kutya felvezetője lesz feszült, a kutya általában elkerülés helyett még keményebben próbálkozik segíteni neki. Negyedszer, az erőszakmentes tréning nem vesz igénybe több időt, mint az averzív módszerek, sőt, sokszor előbb is el lehet vele érni a kitűzött célokat. Ötödször, az erőszakmentes módszerekkel képzett kutyák esetében kevesebb újraképzésre van szükség az engedelmesség (obedience) területén, mint averzív módszerrel képzett társaiknak. Ez annak köszönhető, hogy szívesen csinálják, és nem kell őket kényszeríteni rá. Hatodszor, az ezekkel a magasan tenyésztett, extrém szintű drive-al és igen magas fàjdalomküszöbbel rendelkező kutyákkal való munkám során azt figyeltem meg, hogy sokukat kizárólag erőszakmentes módszerekkel lehet eredményesen képezni. Ha védelmi munka közben korrekcióval kíséreljük meg engedelmességre kényszeríteni ezeket a kutyákat, az gyakran vezet a felvezetőre irányuló agresszióhoz vagy pedig a kutya elviseli ugyan a korrekciót, de amint elengedjük pórázról, azt csinál, amit akar. Ha ezt a kutyát arra tanítjuk, hogy elérheti, amit akar, ha követi a felvezető instrukcióit, mindkét fél eléri a célját. Hetedszer, az erőszakmentes képzés sokkal örömtelibb mind a kutya, mint a felvezető vagy tréner számára, mint az averzív technikák alkalmazása. Hány averzív technikákat alkalmazó tréner állítja, hogy valóban élvezi korrigálni a kutyákat? Mik a hátrányai az erőszakmentes képzésnek? Először is, nem egyszerű erőszakmentes módszereket azoknak tanítani, akik mindeddig averzív módszereket alkalmaztak. Sokkal könnyebb egy teljesen kezdőt bevezetni az erőszakmentes tréning alapjaiba, mint egy averzív módszereket használó trénert átképezni. Az averzív rendszerben [balanced - szerk.] ha egy kutya nem az elvárt módon reagál, gyorsan kijavítjuk; a pozitív rendszerben úgy intézzük, hogy a kutya környezete és a szituáció tanulóbarát legyen, és hagyjuk, hogy a kutya megtalálja a megoldást a problémára. Ha valaki ahhoz szokott, hogy folyamatosan reagáljon és közbelépjen, nem egyszerű csak hátradőlni és várni. Másodszor, az erőszakmentes tréning nem varázspálca. Ebbe a módszerbe is ugyanúgy kell fektetni rengeteg időt, munkát, tudást, mint az averzív tréningbe. Harmadszor, elengedhetetlen, hogy a kutya, akit tanítani szeretnénk, motiválható legyen. Ez nem probléma a munkakutyák esetében, hiszen igen erősen motiváltak a közös munka végzésére, és szeretnek aktívak lenni. A szükséges motiváció vagy jutalom szintje elég magas és értékes kell legyen ahhoz, hogy a kutya leküzdhesse a tanulási vagy munkakörnyezetben előforduló zavaró ingereket. Az erőszakmentes tréning tulajdonképpen pont a magas munka-drive-al rendelkező kutyáknál működik a legjobban, hiszen őket a legkönnyebb motiválni. Az egyáltalán nem, vagy csak minimálisan "munkaképes" kutyákat nem lehett motiválni, így persze az erőszakmentes módszer esetében sem teljesítenek jól, habár ők általánossában sem alkalmasak munkakutyáknak. [ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni ezt a posztot - szerk.] Negyedszer, az erőszakmentes tréning akkor a legeredményesebb, ha nem keverjük averzív technikákkal a tréning utolsó szakaszáig. Bár alkalmanként használhatunk korrekciót olyan mélyen gyökerező viselkedések megszakítására, amelyeket máshogy nem tudunk megszüntetni, vagy hogy ezáltal "lefékezzük" kicsit a kutyát, nem szabad ezekkel túl gyakran élni, mert a korrekciók és büntetések negatívan befolyásolhatják a kutya-felvezető kapcsolatát. Ez a kapcsolat adja az erőszakmentes tanítás alapját. Az ötödik hátrány pedig az, hogy az erőszakmentes képzés nem számít hagyományosnak. A rendőrtisztek pedig nehezen fogadnak el nem hagyományos módszereket. Általában ragaszkodni szoktak a már jól ismert módszerekhez. A rendőrkutyák felvezetői már jelenleg is alkalmaznak erőszakmentes technikákat Keresőkutyák tanítása során a rendőrkutya kiképzők már most is erőszakmentes módszereket alkalmaznak. A személykeresésnél a kutyát jutalmazással vagy a keresett személy elfogásával motiválják. Majdnem az összes funkciót, amelyekhez rendőrkutyákat alkalmazunk az utcákon, motiváció segítségével tanítjuk. A legtöbb képzési programban csupán a "kontrollálhatóság" tanítása zajlik averzív technikával. A "kontrollálhattóság" mindig korrekciót, vagy kényszerítést jelent? Ugyan az "engedelmességi" (obedience) tréningről azt gondolhatnánk, hogy a felvezető dominálja a kutyát, az "ül, fekszik, lábhoz" stb. tanítása nem feltétlenül azt jelenti, hogy a felvezetőnek ezek tanításához le kell dominálnia a kutyát. A motiváción alapuló és erőszakmentes tréning technikák alkalmazása nem forradalmi jellegű, évtizedekkel ezelőtt B.F. Skinnernek köszönhetően tudományosan is bizonyítást nyert, hogy ezek jobban működnek, mint a büntetés és a negatív motivátorok. Eredetileg averzív technikákat alkalmaztak a kutyatrénerek, mert az esetek többségében elérték velük a kívánt eredményt, ezért ezek a módszerek mondhatni trénerről trénerre öröklődtek. A tengeri emlősökkel és vadállatokkal foglalkozó trénerek mindig is erőszakmentes módszereket használtak, mivel averzív technikákhoz nem nyúlhattak: egy grizzly medve vagy egy delfin pórázra kötése egyszerűen nem volt opció. Egyes trénerek sokszor nem megfelelő, vagy nem a legelőnyösebb módon használják az erőszakmentes technikákat, mert a megszokott módszereik az averzív eszköztárra épülnek, és arra, hogy valaminek a megtételére "kényszerítsék" a kutyát vagy erősen behatárolják a lehetőségeit. Az erőszakmentes tréninghez 180 fokos fordulatra van szükség (gondolkodásmódban): a kutya azért választ egy viselkedést, mert úgy akarja, és nem mert rá van kényszerülve. Ez azt is jelenti, hogy a viselkedésrepertoárja nincs lekorlátozva azokra a feladatokra, amiket tanítottak neki. Ő maga teszi le a voksát egy adott viselkedés mellett. Ez a hozzáállásbeli változás erős kötődést alakít ki a kutya és felvezetője között, mely által munka során a kutya valódi partner lesz, nem pedig egy rabszolga, akinek a viselkedését a korrekcióktól való félelem diktálja. A kutya átgondoltan viselkedik. Biztos vagyok benne, hogy lesznek trénerek, akik azt mondják, a kutyák nem gondolkodnak. Nos, amikor averzív technikákkal képzik őket, valóban úgy tűnhet. Ahhoz, hogy gyors választ érjünk el erőszak alkalmazásával, a kutyának nincs ideje az opcióit mérlegelni, gondolkozás nélkül kell, hogy reagáljon. A motiváción alapuló képzés arra tanítja a kutyát, hogy mérlegelje a lehetőségeit, és maga határozza el, miként reagál. Ez a válasz később megszokásból automatikussá válik, mert a kutya megtanulja, hogy a helyes válasz jutalommal jár. Az utcán egy rendőrkutya gondolkodási képessége igen fontos érték. A kutya összes természetes képességét a felvezető szolgálatába állítják. Képtelenség az összes lehetségesen felmerülő szituációra felkészülni egy képzés során. Sokkal jobban szeretnék egy gondolkodó kutyát az oldalamon, mint egy beprogramozott gépet, amely megtanult bizonyos reakciókat a büntetéstől való félelmében. A pozitív módszerekkel képzett kutya olyan partner, aki képes vezetni és reagálni, amikor a felvezetője nem látja, hallja, érzi, mi van a környezetében. A jobban képzett averzív módszerekkel oktatott csapatok is elérhetik ezt az állapotot, de miután a kényszert alkalmazó módszer vak engedelmességet tanít, lesznek olyan helyzetek, amikor a kutya nem tudja majd, mit tegyen. A pozitív tréning előnye, hogy a kutya sosem érzi ezt a bizonytalanságot. Szinte hallom, ahogy most az averzív technikákat alkalmazó trénerek azt mondják, "de az én kutyám a partnerem is, jól megvagyunk, és nem dominálom őt le annyira, hogy az negatív hatással lehetne a munkaképességére". Ez igaz, ha tapasztalt trénerről van szó, és a kutya jól képzett. De mégis látni olyan kutyákat, akik már akkor is eresztenek (harapást), ha a felvezető közben közeledik feléjük, de morogás, keményebb "harc", vagy a stressz egyéb jelei is megmutatkozhatnak ilyen helyzetekben. Miután szimatmunka során az averzív technikákat ritkán használják, vagy teljes mértékben el is kerülik, így ezen gyakorlatok során csak a legrosszabb trénerek vagy felvezetők tapasztalhatják ezen technikák következményeit. A kényszert alkalmazó technikák következtőben gyakran látni felvezető vagy éppen fajtárs elleni agressziót, őrző-védős (bite work) gyakorlatok során tanított kontrollálhatóságból adódó stresszt, és egyéb problémákat olyan helyzetekben, amikor a felvezető van stresszhatás alatt (mint például vizsgázás, versenyek, bemutatók és, sajnálatos módon, maga a járőrszolgálat során). A tehetségesebb felvezetők és trénerek képesek minimalizálni a stressz és kényszer hatásait. De nem minden tréner elég jó ehhez, így még mindig létező problémákról beszélünk. Hány felvezető jelentette már ki, hogy "a kutyám még sosem csinált ilyet ezelőtt" egy vizsga során? Nagy valószínűséggel a stressztől jelennek meg új viselkedések. Szinte hallom, ahogy most a hagyományos módszerekkel tanító trénerek azt mondják, "de én jutalmazom a kutyámat az obedience tréning során! Megsimogatom és megdícsérem". Ha a simogatás és a dicséret elegendőek lennének a legtöbb kutya számara, mint jutalom, igen könnyű lenne a kutyák képzése. Tapasztalataim szerint, míg ezek elegendőnek bizonyulhatnak néhány Golden Retriever esetében, a legtöbb munkakutyánál nem számítanak valódi jutalomnak. Ha azok lennének, az averzív teknikákat alkalmazó trénereknek nem kellene pórázat használniuk képzés során. Averzív tréning esetén a simogatás és a dicséret pozitív lehet a kutya számára, mert azt jelzik, hogy nem lesz megbüntetve. Ebben a kontextusban abban az értelemben válnak "jutalommá", hogy azt jelzik a kutyának, hogy nem következik semmilyen negatív élmény. Bevezetés a motivációs képzésbe Azt sem tudom, hol kezdjem a motivációs tréning alapjait kifejteni. Rengeteg szakirodalom található, amelyekben szakértők megosztják tudásukat. E cikk végén megemlítem azokat, amelyeket átlapoztam, és kész vagyok elismerni, hogy nagyon sok más anyagot nem is olvastam még. De legelőször is szeretnék egy alap képet nyújtani arról, milyen hatással is van a motivációs képzés egy kutyára. A "kondicionált megerősítő" ismerete bármely, jutalmazásra épülő képzésnek az alapja. A kondicionált megerősítő (rövidítve KM) nem tesz mást, mint hogy jelzi a kutyának, hogy az általa éppen felkínált viselkedés jutalmazással jár. A kutyák folyamatosan felismerik a saját KM-jeiket. Például, amikor egy drogkereső kutya felvezetője a labda, vagy huzis játék (hurka - szerk.) felé nyúl, miközben a kutya figyeli a mozdulatait, akaratlanul is kondicionált megerősítőt teremt a labdához nyúlás által. A felé nyúlás megelőlegezi a jutalmat, így a kutya megtanulja, hogy a mozdulat azt jelenti, hamarosan érkezik maga a jutalom. Tehát a kutya végül úgy fog gondolkodni, hogy ha a drog megtalálásakor ránéz a felvezetőre, az vezet majd ahhoz a bizonyos mozdulathoz (KM), tehát a drogok megtalálása után a vezetőre kell néznie ahhoz, hogy megkapja a jutalmat. Hamarosan a kutya a vezetőre kezd nézni, amikor kiszagolta, hol van a drog ahelyett, hogy jelezné a szag forrását. A probléma megoldásához olyan kondicionált megerősítőt kell tanítanunk, amelyet ellenőrzés alatt tudunk tartani. Mielőtt a felvezető nyúlna a jutalom felé, miközben a kutya kapar, szaglászik (bármely tevékenységet is kíván megjelölni a felvezető a képzés jelenlegi pontján), a felvezető annyit mond "Jó kutya", és csak aztán nyúl a jutalomért. Ezzel alabda felé nyúlás helyett a "Jó kutya" válik a kondicionált megerősítővé, amely megjelöli a vezető által kívánt viselkedést. Ha a kutya már elkövette azt a hibát, hogy a vezetőre néz, hogy jelezze, megtalálta a drogot, akkor a vezetőnek nem szabad reagálnia, nyúlnia, segítenie a kutyát, vagy azt mondani "jó kutya", hanem meg kell várnia, hogy a kutya egy alternatív viselkedést ajánljon fel, mint a kaparás, vagy a szag forrására meredés. Ezután használható a "Jó kutya" jelzés, és végül a jutalom. A kondicionált megerősítő eltörli majd az összes olyan problémát a kutyatréning során, amely a jutalom használatával, és a jutalmazás időzítésével kapcsolatos. Nem igazán értettem a kondicionált megerősítő funkcióját egészen addiig, amíg be nem vezettek a "klikkelj és jutalmazz" képzési módszer rejtelmeibe, amelyek ma már számos videó, kurzus, könyv és egyéb információ, többek között egy ennek dedikált internetes oldal útján elérhetőek. A klikker egy egyszerű eszköz, ami egy műanyag dobozból és az abba elhelyezett fém lapból áll. A fémlapot lenyomva klikkszerű hangot hallhatunk. Gyermekkoromban (évszázadokkal ezelőtt), gyerekjátékként jelentek meg, bogár alakù dobozokban. A Karen Pryor és Gary Wilkes által népszerűvé tett "klikkelj és jutalmazz" módszer olyan egyedi képzési rendszer, amely azért hatékony, mert miközben tanítja a kutyákat, tanítja a felvezetőket is. Eleinte megpróbáltam szavakat használni kondicionált megerősítőként, de azt vettem észre, hogy nem tudtam magamat a helyes használatukra megtanítani, mert túl sokáig használtam őket helytelenül (vagyis annak jelzéseként, hogy nincs több korrekció!). Tudatosan hozzá kellett szoktatnom magam a klikkerhez, és meg kellett tanulnom a helyes használatát. A szavakkal szemben az is a klikker előnye, hogy egyedi és világos jelzést adhatunk vele a kutyának. Sokszor összezavarjuk a kutyát a szavak áradatával, amelyekből az állat semmit nem ért. A klikker ezenkívül nagyon precíz és gyors, alkalmas tehát arra, hogy egy tizedmásodperc alatt megjelöljük az aktuális viselkedést, míg a szavak használata ennél pontatlanabb, hiszen több időt venne igénybe. A motivációs képzésnél (az averzív tréninghez hasonlóan) az időzítésen múlik minden - ha azt szeretnénk elérni, hogy a kutya magasabbra ugorjon, a magasságot kell jelölnünk, nem az elrugaszkodást vagy a földet érést. Mire ki tudnánk mondani azt, hogy "Jó kutya", a kutya felugrott, földet ért, és tett két lépést. Egy igen rövid szó, vagy a klikker használata lehetővé teszi, hogy megjelöljünk egy adott pillanatot, például az ugrás magasságát, amelyen dolgozni kívánunk. A klikker hátránya, hogy még egy eszközt kell magunkkal hordoznunk, és hogy nem használható verseny alatt. Mielőtt a versenyringbe lépnek, vagy dolgozni kezdenek a valós világban, sok klikker-tréner megtanulja, hogyan kell a klikkerrel dolgozni, majd behelyettesíti azt más, verbális vagy egyéb jelzésekkel, mint új kondicionált megerősítők. Sokan, akik klikker nélkül használnak jutalmat, azt figyelték meg, hogy a jutalom átadásakor a kutya viselkedése nemkívánatos módon változik. Például amikor a "lábhoz" tanításakor a felvezető egy játékot vesz elő a jobb zsebéből hogy megjutalmazza a kutyát, amint az pozícióba került a felvezető bal oldalán. Az első néhány gyakorlat után a kutya elkezdi megelőzni a jutalom érkezését, és a felvezető elé tekeredik, miközben fejével a jutalom felé nyúl, mert így próbálja elérni a jobb zsebet. Nem más történik, mint hogy a kutya önmagának jelöli azt a pillanatot, amikor megérinti vagy megpillantja a játékot, mint az a viselkedés amelyért a játékot kapja (helyes pozíció). Nem sok idő telik bele, hogy a kutya rossz pozícióban kezdjen helyezkedni. Nem világos a kutya számára, hogy pontosan miért is kapja a jutalmat. Amikor használunk kondicionált megerősítőt, azt akkor alkalmazzuk, amikor a kutya pozícióban van, majd abbahagyjuk a gyakorlatot, a kutya pedig megkapja a jutalmát. Nincs kétely a kutya fejében arra vonatkozóan, mi is volt a helyes viselkedés. A kutya tehát tudja, hogy azért kapta a jutalmat, mert a kondicionált megerősítőt kiváltó viselkedést ajánlotta fel. Szintén jó ötlet a jutalom átmozdítása a bal oldalra annak érdekében, hogy a kutya pozícióban maradjon, és ne menjen átt a másik oldalra. Láttam kutyákat, akik annyira a jutalomra koncentráltak, hogy nem hallottak egyetlen verbális jelet sem, amit a felvezető megpróbált a gyakorlathoz kötni. Amikor a jutalom és az ahhoz csatlakozó kéz és testmozdulatok eltűntek a kutya látóteréből, a kutyának fogalma sem volt arról, mit is várnak tőle. A kondicionált megerősítő használata kiküszöböli ezeket a problémákat, és finomít az időzítésen és a kommunikáción. A kondicionált megerősítő használata elősegíti a viselkedés finomra hangolását, és pontosan azt a viselkedést jelöli, amit a felvezető jelölni akar. Ha a kutya jó pozícióba helyezkedett, de azt szeretnénk hogy magasabban tartsa a fejét, akkor adjuk neki a kondicionált megerősítőt, amikor magasabbra mozdítja a fejét. Ha nem jelöljük a helyes fejtartást a KM-el, mire kihúzzuk a zsebünkből a díjat, a kutya újra elmozdítja a fejét. A sikeres felvezetők gyakran gondolkodás nélkül használnak KM-eket, amikor mindig ugyanazt a dicsérő szót használják a jutalom átadása előtt, vagy ugyanazt a mozdulatot mielőtt "megjelenik" a jutalom. Motiváción alapuló képzés Hogyan taníthatunk tehát kizárólag pozitív motiváció és KM segítségével? Egészen rövid részekre vagy a végeredményhez közelítő viselkedések sorozatára bontjuk fel a feladatot. Ezeket a kis részeket tanítjuk és rakjuk majd össze a végére. Ezt formálásnak nevezzük, és a kutya aktív részvevő benne. Ha helyesen állitottuk fel a tanulási környezetet és a szituációt, akkor a kutya különböző viselkedéseket fog felajánlani, hogy megkapja a jutalmat. Amikor a kutya a kívánt viselkedést ajánlja fel, a kondicionált megerősítő után megkapja a jutalmat. Nincs egyetlen helyes módszer a gyakorlat megtanítására, és ahelyett, hogy megpróbálnánk a teljes gyakorlatot egyszerre tökéletesen végrehajtani, hagynunk kell hogy néhány részlet pontatlan maradjon, miközben más mozzanatokon dolgozunk. Miután nem averzív eszközökkel dolgozunk, a kutya nem "ragad bele" egy nem kívánt viselkedésben. Például, jutalomfalat használatával tanítottam az apportfahozást. A gyakorlatot igen rövid részekre kell felosztani, ennek az az előnye, hogy a kutyát a végleges gyakorlathoz tartozó egyes jelei nélkül is tudjuk reagálásra tanítani, hasonlóan az averzív visszahozási folyamathoz, amelyet sokan használnak. Így a kutya felkapja az apportfát anélkül, hogy látta volna, amint azt valaki elhajítja, vagy hogy mozog (üldözést nem jelző stimulus). Egy képzési szakasz állhat abból, hogy a kutya csak ránéz az apportfára azért, hogy megszerezze a (KMet és) jutamat. Ne feledjük el, hogy a kutya meg akarja szerezni a jutalmat, és megpróbál rájönni, hogyan juthat hozzá. Miután több alkalommal meg lett jutalmazva, amiért a felvezető kezében tartott apportfára pillantott, a felvezető kivárja, amíg a kutya meg nem érinti az apportfát, mielőtt megjutalmazná. A kutyának közben ez járhat a fejében: ''Hé, kaptam jutalomfalatot, amikor csak ránéztem, utána viszont nem kaptam érte. Lehet, hogy ennél egyértelműbben kell jeleznem, odamegyek és megérintem.'' Ezután a kutyát az érintésért jutalmazzuk. A kutya kísérletezni fog a különböző viselkedésekkel, hogy lássa melyik működik. Ha a kutya nem a kívánt viselkedést ajánlja fel, nincs semmi jutalom. A képzés következő szintje (a következő szintre lépést "a kritériumszint megemelésének" hívjuk) a foggal érintés, szájbavétel, megtartás, stb., a gyakorlatot tehát lépésről lépésre építjük fel, amíg a kutya fel nem veszi a földről az apportfát, és oda nem viszi a felvezetőnek. Természetesen, ezeket a viselkedéseket nem csak magától produkálja a kutya. A felvezető úgy állítja fel a képzési szituációt, hogy a kutya a megfelelő viselkedést válassza. Például, egy kevés ételt kenhet az apportfa közepére, hogy az odavonzza a kutyát, és elősegítse a korrekt célzást. Amikor a kutya felveszi az apportfát, a vezető tehet néhány lépést hátrafelé, arra ösztönözve a kutyát, hogy kövesse őt. A teljes apportfahozás versenyfeladat igen komplex gyakorlat, amely számos követelményt foglal magában. Ezeket csak egyenként taníthatjuk meg pozitív megerősítésre alapozva, de a kutya szerencsére azokat fogja megismételni, amelyekért jutalmat kapott és amelyeket már megtanult. Mint sok más kutya, az én kutyám is hajlamos volt lazán tartani az apportfát, mert amint visszaért vele, azt hitte, akkor kap jutalmat, ha elengedi, nem pedig ha tartja. A képzés egy bizonyos pontján megkísérelte felém hajítani az apportfát, gondolván, minél előbb visszakapom, annál előbb lesz megjutalmazva. Bocs, de ezért nem jár jutalom, így gyorsan ki is iktattuk ezt a viselkedést. A következő probléma az volt, hogy megpróbált előrenyomulni és a kezembe erőltetni az apportfát, miközben a szájában forgatta azt. El kellett valahogy "szigetelnem" őt, miközben tartotta az apportfát, így feltettem a kutyát egy asztalra és utána adtam neki oda az apportfát. Az asztal széle nem engedte, hogy előre mozduljon és nekem lökje az apportfát, így kénytelen volt megvárni, hogy odalépjek hozzá és átvegyem azt. Ha leejtette, egyszerűen újrakezdtük a gyakorlatot. Gyorsan megtanulta, hogy addig nem veszem át az apportfát, és nem jutalmazom meg, amíg nyugodtan nem tartja. A gyakorlat egy másik részében azt kellett megtanítanom neki, hogy közel üljön le velem szemben, így egy ideig hagytam, hogy lazán tartsa szájában az apportfát, és arra koncentráltam, hogy minél közelebb üljön. Miután ez sikerült, megemeltem a rágcsálás elkerülésének kritériumát. Annyit tettem csupán, hogy nem fogadtam el az apportfát, amíg nyugodtan nem tartotta. Sok más téma van, amit meg kell tanulnia egy erőszakmentes módszereket alkalmazó trénernek, mielőtt sikeresen tudna kutyákat tanítani, mint például a változó arányú megerősítés és a viselkedéslánc. Ezzel a cikkel nem az a célom, hogy minden részletre kiterjedő tanítási útmutatót adjak, csupán egy bevezetőnek szánom, ami tartalmaz néhány megfigyelést a módszereket és azok hatásait illetően. Néhány alapvető különbség A fenti példák valószínűleg jól mutatják az alapvető különbségeket az averzív és az erőszakmentes képzések között. Az averzív képzés limitálja a kutya opcióit és az azokból következő viselkedést. Az erőszakmentes képzés hagyja, hogy a kutya különböző viselkedésekkel kísérletezzen, amíg meg nem találja azt, ami működik. Így aztán amint a kutya averzív módszereken keresztül tanult meg valamit, annak változtatására vagy finomítására irányuló képessége behatárolt. Ez az oka annak, hogy az averzív módszereket alkalmazó trénerek a gyakorlat minden apró mozzanatát elsőre el kell, hogy találják. Ha egy viselkedést averzív technikával tanítottak, akkor az igen nehezen megváltoztatható, hiszen arra tanítja a kutyát, hogy reagáljon a parancsra, nem pedig hogy átgondolja mit is csinál. Az erőszakmentes technikákat alkalmazó tréner általában azáltal tud viselkedést változtatni, hogy a kritériumot változtatja meg, és megmutatja a kutyának, mit vár el tőle. Az averzív technikával oktatott kutyákba belerögződnek a viselkedések és általában stresszel élik meg, ha azt kívánjuk tőlük, hogy változtassanak rajtuk, jó példa erre a ''vén kutya nem tanul újat'' mondás. Az erőszakmentes módszerekkel képzett kutyák nem élnek át hasonló stresszt. Lehetséges, hogy frusztrációt tapasztalnak, mert nem értik, mit vár el tőlük a tréner, és nem kívánt viselkedést is felajánlhatnak (mint az elkerülés, ugatás, szaglászás, stb.), de ez csupán azt jelzi a trénernek, hogy túl sokat követelt a kutyától, és a gyakorlatot kisebb elemeire kell felbontani, vagy más módszert kell alkalmazni. Arról is lehet szó, hogy túl sokat ismételtük a gyakorlatot, és a kutya egyszerűen unatkozik. Ez a motiváción alapuló és az averzív képzések közötti alapvető különbség az oka annak, hogy erőszakmentes technikákkal tanított viselkedések könnyebben általánosíthatók más környezetre és szituációkra, mint azok, amelyeket averzív technikával tanítottak. Amikor egy kutyának a pórázzal tanítod meg a 'lábhoz' parancsot, a kutya legelső reakciója az lesz, hogy megpróbál kiszabadulni. Amikor észreveszi, hogy a lehetőségei behatároltak, megtanul egy helyben maradni, de csak addig, amíg a pórázon tartják. Ezután megtanulja negatív stimuláció útján, hogy nem mozdulhat, miután elhangzott a lábhoz parancs. A tréning ezen kezdő szakasza egy adott helyszínen történik. Amikor a páros egy újabb helyszínre vált, a kutya ismét megpróbal megszökni a negatív szituációból, mert nem tudja, hogy erre az új helyen sincs esélye. Az averzív módszerekkel képzett kutya minden egyes új helyszínen próbálkozni fog egészen addig, amíg a tréningben el nem jut arra a pontra, ahol tudja, hogy ez lehetetlen. Ha egy ilyen kutya sikeresen 'elmenekül' egy gyakorlatból, annak komoly következményei lehetnek. Míg a motiváción alapuló technikákat alkalmazó trénerek valamelyest behatárolják a kutya lehetőségeit (mint amikor a tréning kezdetén egy szobában, vagy pályán dolgozunk vele ahelyett hogy a szabadba vinnénk, ahol rengeteg jutalmazó stimulust kereshet az általános környezetben), alapvetően a kutya maga dönt úgy, hogy fel akarja ajánlani az adott viselkedést az elérhető jutalomért cserébe, és nem azért, mert nem marad más választása. Ezért sokkal nagyobb az esélye annak, hogy extra tréningezés nélkül is produkálja a viselkedést több különböző környezetben, mivel a vezető által felajánlott jutalom nagyobb motiváló erővel bír, mint bármi más a környezetében. És pontosan itt bír jelentős előnnyel az erőszakmentesség az averzív technikákkal szemben. Nincs szükség arra, hogy a képzést újra és újra megismételjük új helyszíneken. A kutya dolgozni akar és megpróbalja a legtöbbet adni a zavaró tényezők ellenére, bár a figyelme időnként elkalandozhat (mert nem képes a gyakorlatra koncentrálni). Az emelt szintű képzés során egy kutya a számára vonzó zavaró tényezőt potenciális jutalomnak is tekintheti, ami keményebb munkára ösztönzi, mivel meg van róla győződve, hogy a tréner a "kísértést" később a helyes végrehajtásért járó jutalomként ajánlja majd fel. Az élénk eszű trénerek ezt meg is teszik. Az emelt szintű őrző-védő munkában résztvevő kutyák haraphatnak/foghatnak, ha előtte engedelmes feladatokat hajtanak végre. Obedience terén a maximumot nyújtják, amikor egy segéd vagy "agitátor" is szem előtt van. Egy motivációs technikákat alkalmazó tréner, Dawn Jecs szerint a kutyák meg kell hogy tanulják "átverekedni magukat" a figyelemelterelő dolgokon, és meg kell tanulniuk a felvezetőre és a jutalomra koncentrálni (lásd Dawn Jecs - Choose to Heel című könyvét). Ennek elsajátítása része a felnőtt kutyává válásnak, hiszen a fiatal kutyák számára természetes, hogy fel akarják fedezni, meg akarják ismerni a környezetüket. Az averzív módon tanított kuyák keresztül kell, hogy menjenek az úgynevezett "eszközről leválasztás" folyamatán, amely során a felvezető hosszú pórázzal és korrekciós nyakörvvel kezd, majd következik egy rövidebb póráz, vezető póráz [ami kb. 30 cm hosszú - szerk.], könnyebb póráz, elektromos nyakörv, stb. ... miközben a felvezető megpróbálja a kutyát arról meggyőzni, hogy még akkor is el tudja kapni és korrigálni, ha nincs is rajta póráz vagy nyakörv. Sok olyan felvezetővel dolgoztam együtt, akiknek a kutyája elég okos volt ahhoz, hogy tudja (vagy a hiányos tréning miatt rájött erre), hogy rögtön szabad volt az út, amint lekerült róla a póráz. Ezt a helyzetet ma komikusnak és szükségtelennek érzem, mivel a pozitív megerősítésen alapuló technikákkal oktatott kutya folyton a felvezető mellett akar maradni, eszközökkel vagy azok nélkül. Miért hagyná ott a vezetőt, ha minden jó dolog vele együtt történik? A tény, hogy a kutya fel akarja kínálni az adott viselkedést, azt jelenti, hogy a megszerzett tudás más területen is alkalmazható. Például, még ha egy averzív módon képzett kutya őrző-védő gyakorlatok előtt tanul is engedelmes feladatokat, amikor az őrző-védő gyakorlatokhoz már engedelmes feladatok is társulnak, a fogásra/harapásra erősen motivált kutyát korrekcióval kell emlékeztetni arra, hogy még ilyenkor sem szabadulhat a felvezető kontrollja alól. Kutya és felvezetője között konfliktust teremt az, hogy averzív módon kell újra tanítani obedience parancsokat egy őrző-védő foglalkozás során, arró nem beszélve, hogy ez nyugtalanná/idegessé teheti a kutyát. Néhány erősebb kutya soha nem fogja ezt elfogadni, és egész élete során küszködni fog a felvezetővel, a segéddel, vagy a képzési sztiuációval. Ezzel ellentétben egy erőszakmentes módon képző tréner felhasználja a plussz motivációt, amit az őrző-védő jelent, és ennek segítségével formálja a kutya viselkedését. Ahelyett, hogy korrekciót alkalmazna, a felvezető a kutyát pórázon tartva egyszerűen csak várakozik visszatartva a kutyát a harapástól, és megvárja amíg a kutya rájön, mit kell tennie. A kutya az obedience tréningnek köszönhetően már tudja, hogyan tudja megoldani a szituációt. A fogás/harapás maga az új jutalom. Továbbra is KM-el jelezzük, hogy a kutya helyesen választott. Miután évekig korrigáltam kutyákat azért, hogy engedelmeskedjenek az őrző-védő foglalkozások alatt, elképesztő volt számomra megfigyelni, mi történt, amikor a motivációs tréninggel tanított kutyámnál obedience-t vezettem be az őrző-védő munka során. Ahelyett, hogy rögtön engedtem volna fogni, tovább tartottam a pórázt és azt mondtam ''Fuss'' (Lábhoz! parancs németül), ami annyit tesz ''nézz rám és ülj le lábhoz pozícióba''. Nincsenek korrekciók, kiabálás, csak várok, amíg a kutya eldönti, mit tegyen. A kutyám egy kis ideig ugatott és húzott, majd, miután rájött, hogy nem küldtem ki fogni (tehát nem jutalmaztam meg a viselkedését), abbahagyta, és felnézett rám. Újra elhangzott a 'Fuss' parancs. Fény gyulladt a szemében (''Ja, ezt tudom, ez könnyű!''), lábhoz ült és felnézett rám. Azonnal kiküldtem fogni. Semmi szenvedés, semmi korrekció, csak várjuk, hogy a kutya megértse, hogy megemeltük a kritériumot. Nyugodt marad, és tisztán képes gondolkodni, amikor őrző-védő során obedience parancsot kap tőlem, és habozás nélkül akcióba lendül, amikor kiküldöm fogni. Nincs közöttünk konfliktus, nincs zavarodottság, legfeljebb akkor, ha túl sokat kérek tőle. Ez utóbbi esetben nem tudja tökéletesen megoldani a feladatot, és ilyenkor tudom, hogy én nem állítottam fel optimálisan a szituációt. Alkalmanként limitálnom kell az opcióit, megakadályozván, hogy helytelen viselkedésért kapjon jutalomként egy fogást, de ilyenkor sincs probléma, mert egyszerűen csak változtatok a tréningterven annak érdekében, hogy ez többé ne forduljon elő. Nem arról van szó, hogy ''megtagadta az engedelmességet'', és ezzel megtanulta, hogy büntetlenül ''kitörhet'' egy averzív tréning által teremtett pszichés börtönből. Az erőszakmentes képzés szabályait követve annyi történt csupán, hogy meg lett jutalmazva egy helytelen viselkedésért, és nekem csak annyit kell tennem, hogy oly módon alakítsam át a tréninget, hogy bőségesebb jutalomban részesüljön a helyes viselkedésért. Steve White, K9 rendőrkutya kiképző Seattle-ből (USA, Washington állam) a ''Klikkelj és Jutalmazz'' technikát és egyéb pozitív módszereket alkalmazott K9-es kutyák képzésében. Időnként még alkalmaz - ahogy ő hívja őket- ''averzív eszközöket'', de szerinte a tény, hogy időről időre még szükségét érzi annak, hogy averzív eszközöket és ''kondicionált büntetőket'' használjon, a saját szakmai hiányosságainak tudható be. Ennek a véleményének egy posztban adott hangot a 'Clicker List', egy az interneten található előfizetős csatornán. Éppen arra a kérdésre válaszolt, hogy hogyan működik a ''Klikkelj és Jutalmazz'' módszer a való életben (vagyis a rendőrkutya képzésben). Aki fel szeretne iratkozni erre a listára, annak nem kell mást tennie, mint követni a Karen Pryor weboldalán található utasításokat (www.karenpryor.com). Karen Pryor oldalán további információ is található a motiváción alapuló tréninggel kapcsolatosan. Kiktől tanulhatsz az erőszakmentes tréningről? Gottfried Dildei és a Canine Training System által kiadott mindent átfogó videósorozata (7550 W. RADCLIFFE AVE. LITTLETON, CO 80123, 303-973-2107 vagy www.ctsproductions.com) kiválóan bemutatják, hogyan használható a pozitív megerősítés alapú képzés az obedience, nyomkereső és őrző-védő munkában. A dildei metódusú obedience munkát alaposan magyarázza Sheila Booth könyve, a '' Schutzhund Obedience, Training in Drive'' (megvásárolható a Podium Publication vállalattól, P.O. Box 17, Ridgefield, CT 06877). Sheila Booth- nak megjelent egy újabb könyve, ''Purely Positive Training'' címmel, ami részletesebb, és egyaránt foglalkozik obedience tréninggel és azokkal a mindennapi problémákkal, amelyek felmerülhetnek tréning közben. A kazettákon látható Dildei módszer a Schutzhund gyakorlatokat motivációs technikákkal oktatja, de hátránya, hogy nem használja kellő módon a kondicionált megerősítőket; véleményem szerint ezek helyes használata megoldja a dildei módszer alkalmazása során felmerülő problémák jó részét. A kazetták azt sem hangsúlyozzák eléggé, milyen fontos a folyamatos haladás és a kutya gyakorlatainak változtatása a tanulás különböző fázisai során, annak érdekében, hogy elkerüljük, hogy a kutya elunja magát. A Dildei kazetták (a módszer él és formálódik Dildei úr fejében, tehát nyilvánvalóan jelentős javuláson ment át a kazetták megjelenése óta) nem mindig alkalmazzák a ''Klikkelj és Jutalmazz'' módszerben tanított magasabb szintű tanulási teóriát. A kazetták és Sheila Booth könyvei kiváló például szolgálnak, és egyben képzési módszereket is kínálnak azokra a viselkedési kritériumokra, amelyeket minden kutyatrénernek használnia kellene. Azok számára, akik nehezen tanulnak képzési módszereket könyvekből, a kazetták kiváló megoldást nyújtanak. Az őrző-védő tanulási folyamata különösen érdekes, mivel kiiktatja a hagyomanyos rendőri módszerek okozta legtöbb problémát. Azt javaslom, hogy a már praktizáló kutya trénerek , akiket érdekel a pozitív megerősítés alapú képzés alkalmazása a rendőrkutya-képzésben, először Karen Pryor ''Ne lődd le a kutyát'' című könyvét olvassák el (annak ellenére, amit a cím sejtet, ez a könyv nem a kutyatréningről, hanem az oktatási elméletről szól), ismerkedjenek meg a kondicionált megerősítőkkel a ''Klikkelj és Jutalmazz'' módszer segítségével, és aztán kombinálják a KM-t a tanítási gyakorlatokkal Dildei és Booth könyvei alapján. Sok más kézikönyv, könyv és cikk létezik, amelyek motivációs módszert és KM-t alkalmaznak az AKC obedience gyakorlatokhoz, az agility- hez, és egyéb kutyás sportokhoz. Ezek a kézikönyvek lépésről lépésre adnak instrukciókat a képzéshez. Ugyanakkor, mivel több módon is lehet viselkedést formálni a pozitív motivációval, mindegyik egy kissé különbözik a többitől. A ''Klikkelj és Jutalmazz'' és más anyagok elérhetőek a Direct Book Service -től. Ajánlom ezenkívül a Pozitív Tréning Hatalma kazettákat és videókat Ted Turnerrel, Patty Russoval, Sheila Boothal, és Leslie Nelsonnal, kapható a Direct Book Servicetől. Minden felvezetőnek meg kellene szereznie a ''Positively Ready'' kazettát még a kutya megvétele előtt, és el kellene olvasnia a ''Culture Clash'' című könyvet Jean Donaldsontól. A ''Culture Clash'' egy nagyon informatív és szórakoztató könyv, ajánlott mind gazdiknak, mind a különböző szintű trénereknek. Egy másik kíváló könyv az 'emelt szintű' pozitív trénerek részére, ami megmagyarázza a kutyaoktatás pszichológiáját mind az averzív mind a pozitív képzés esetében Pamela J. Reid, Ph. D. könyve, ''Excel-erated Learning''. Ez a könyv főként tanuláselméletet magyaráz, néhány kutyaoktatási példával megtűzdelve. Kihívás elfogadva Az erőszakmentes tréning alkalmazása nem könnyű. Jelentős tervezést és sok fantáziát igényel. A felvezetőnek folyamatos kihívást jelent, hogy a környezetnél és zavaró ingereknél érdekesebb legyen a kutyája számára. Amikor a kutyák ténylegesen dolgoznak egy gyakorlat elsajátításán, nagyon érdeklődőek. Ugyanakkor, amint a kutya megtanult egy viselkedést, annak folytonos ismétlése untatni fogja őt. Amikor a kutya unatkozik, elveszti a motivációját. Így aztán, minden alkalommal, amikor egy gyakorlatot több mint kétszer ismételtet, a trénernek döntenie kell, hogy enyhén megváltoztatja a gyakorlatot, és így motiválja a kutyát, vagy új és érdekesebb jutalommal áll elő. Ez azt jelenti, hogy a kutya gyorsan fejlődik, de a trénernek folyamatosan koncentráltnak kell lennie. Ez pedig tréningterv nélkül, vagy gépiesített gyakorlatokkal nem működik. Hogy még tovább bonyolítsuk a helyzetet, előfordulhat, hogy meg kell változtatnunk a tervet, mint például ahogy ezt egy jó őrző-védő segédnél láthatjuk. A pozitív megerősítésen alapuló képzés használata megköveteli, hogy gondolkodásmódunkban gyökeres változás történjen. A trénerek megtanulják, hogy arra koncentráljanak, mit csinál jól a kutya, és nem arra, hogy mit csinál rosszul. A felvezető és a kutya közti konfliktus megszűnik, és a páros partnerré válik, nem ellenséggé. A "pozitív tréner" megtanul türelmesnek lenni és nem aggódni túlságosan, ha problémák merülnek fel, tudván, hogy idővel, és a tréning segítségével meg lehet őket oldani. Szinte stresszmentes képzés, a kutya és felvezetője elégedettebbek lesznek mind a munkával, mind általánosságban. A kutyák ritkábban sérülnek meg, vagy betegednek le, a felvezetők pedig örülni fognak annak, hogy a tréninghez nincs szükség bántalmazásra. A pozitív megerősítésen alapuló képzésre való átváltás még egyfajta személyiségcserével is járhat, amennyiben megszabadulunk az averzív tréning által megteremtett, a felvezetőhöz való "engedelmesség" és hatalmi játszmák mentalitásától. Azt tudom, hogy nekem, és minden bizonnyal a kutyáimnak, ez egy igen pozitív változás volt. A szerző megjegyzése: Ezen cikk egyes részei az A Csendes Forradalom című, a Dogs Sports Magazine kiadványban a szerző által írt cikkből lettek kiemelve. Az eredeti cikk angol nyelven itt olvasható. Megjegyzések: Az egyes szövegrészek kiemelései nem voltak részei a cikknek. Averzív technikák használata melletti érvelés során sokszor hallani azt a mondatot, hogy "de hát lelkes, miközben a feladatot végzi". Ezért érdemes említést tenni itt a dopaminról, amely egy neurotranszmitter (amolyan hírvivő) és nagyon sokáig azt gondolták róla, hogy az élvezetért felelős. Egy tanulmányban (Salamone & Correa, 2012) viszont arról számoltak be, hogy a dopamin valójában a motivációért felelős, tehát hogy az egyed folytasson vagy megismételjen egy adott viselkedést. A motiváció és a pozitív érzések bár szorosan összefüggnek, de önmagában a dopamin jelenléte nem egyenlő az élvezettel, ugyanis ennél az emlősök agya és neuroendokrin rendszere sokkal komplexebb. A kutyák jóléte sérülhet akkor is, ha élvezik azt, amit csinálnak (pl. munkakutyák), továbbá nagyon megtévesztőek lehetnek bizonyos fajták egyedei, akik tenyésztése során a magas motiválhatóság kulcsfontosságúnak számít.
0 Comments
Leave a Reply. |
Archives
December 2023
kapcsolat:
[email protected] Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható. |